Európa mondjon megálljt!

Mottóként a közismert vicc rövid változata. Az afrikai útról hazatért, a tavalyi fészkét fiának bemutató fecskét a fészekből a többség nyelvén rendreutasítja az időközben beköltözött veréb: Mit beszélsz, te idegen?

Nem szeretnék az egyedüli vátesz szerepében tetszelegni, mert minden józanul gondolkodó ember számára világos: fél évtizeden belül Európa is fegyveres konfliktusok színhelyévé válik. Mert az ellentét a tömeges illegális bevándorlók és az őslakosság között napról napra feszültebbé válik. A szakítópróba rohamosan közeleg.

Választott politikusaink még most sem értik: egészen más a brüsszeli légkondicionált tárgyalótermekből, irodákból busás fizetésekért döntéseket hozni, a kötelezően letelepítendő migránsok számát leosztani, és más megélni a mindennapi konfliktusokat. Az erőszakos cselekményeket, a megfélemlítéseket, a bevetett mezőgazdasági területek lepusztítását, a közterek tönkretételét, a semmiféle (európai) higiéniai szabályok be nem tartását, a betegségek behurcolását. És az állítólagos jogaik arcátlan, erőszakos követelését. Az államokra nehezedő gazdasági teherről nem is beszélve.

És tudjuk: mindez csak a kezdet. A káosz kezdete. A bevándorlók ugyanis semmiféle okmánnyal nem rendelkeznek. Lehetnek közöttük hazájukban körözött veszélyes köztörvényes bűnözők, nyilvántartott terroristák, halálos kórokozók hordozói. Az egyik országban kapott okmányokat ugyanis azonnal széttépik, ujjaikról leradírozzák a rovátkákat, nehogy azonosíthatók legyenek.

Ha nem állítják meg őket, egy évtizeden belül a fecskevicchez hasonló tragédiát ér meg az egész kontinens. Unokáink már jövevények lesznek.

Most mondjunk megálljt!

Még akkor is, ha liberális vezetőink mást akarnak.