Gyermekpark

Legkisebb unokámat kísérem a Gyermekparkba. Azt már korábban is észleltem, hogy a téli „toalettezéskor” (szép kifejezés a fák megcsonkítására!) a gát felőli hinták környékén az árnyat adó fákat barbár módon megnyírták. Délelőtt úgy tűz a nap, hogy szülő, nagyszülő a talpán, aki oda elkíséri gyermekét, unokáját. Nem csoda, hogy az utóbbiak közül is alig akad néhány bátor hintázó.

De akad egyéb észrevételem is. Mindenekelőtt a szegényes lehetőségek. Lényegében csak négyféle játékot lehet használni: a hintákat, a mászókát, a csúszdákat és a favárat. A primitív labirintust benőtte a gaz, a homokozó meg olyan elhanyagolt, hogy oda kevesen engedik be gyermeküket. Civilizáltabb helyeken a parkokban a homokozók környékét naponta felseprik, a homokot elegyengetik, gereblyézik, megtisztítják a lehullt falevelektől, száraz gallyaktól, szeméttől.

Apropó, higiénia! A park egykori nyilvános illemhelye omladozik, üvegtetejét szétbombázták. Szerencsére az évek óta felgyűlt szemetet a nyár elején elhordták, a karbantartók egy zöld lepellel igyekeznek eltakarni a lehangoló látványt. Nem tudható, miért nem bontják le. A mellette lévő, egykori lebetonozott sörkerttel együtt. Jó néhány száz négyzetméterrel lehetne bővíteni Arad egyre zsugorodó zöldövezetét. Lenne egy pluszpontunk a „zöld város” címért folyó versenyfutásunkban!