Könyvek becsülete

Rövid idő alatt devalválódott a nyomtatott irodalom. Egyrészt az olvasási szokások változásának eredményeként. Manapság ritka az a személy, aki lefekvés előtt nem tévézik, hanem egy-két órát olvasással tölt, mint (mondjuk) még a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben. Másrészt számítógépek elterjedése, a világhálón megtalálható elektronikus könyvtár létezése az öledbe pottyantja az információkat.

Tudomásul veszem, de azért elkap a nosztalgiázás. Mert a könyv szerelmesei számára az írott, nyomtatott szónak becsülete volt és marad mindörökre!

Tekintélyes könyvtáram (nem dicsekszem) első három darabjára most is emlékszem: a Kerpel Izsó kiadásában Aradon megjelent Gummi Misire, Mikes Lajos Sanyi Manójára, valamint a Nagyerejű János című székely mesegyűjteményre. Három egymást követő karácsonyra kaptam egyetlen ajándékként. Sokáig forgattuk, olvasgattuk öcsémmel, még a nálunk jóval fiatalabb húgunk is hallhatott belőlük néhány történetet. Fiam mandulaműtétjekor, lábadozásakor az utóbbiból mondtam neki néhány mesét fájdalomenyhítésként.

Az eltelt évtizedek alatt valahol elkallódtak, talán lapjaikra hulltak. Elfelejteni nem tudom őket, a mai napig sajnálom elvesztésüket! Jó volna ismét átlapozni, megsimogatni borítójukat, lapjaikat. Lakásunkban alig maradt hely, de azért ezeket még „besuszterolnám” valahogy valamelyik túlzsúfolt polcra, szekrénybe.