Lesz halleluja!

Kedves barátommal beszélgetünk telefonon. Többek között megemlíti, hogy közölt jegyzeteimben elsősorban a negatívumokat, a fonákságokat emelem ki, keveset írok a pozitívumokról. Pedig azok is vannak.

Végiggondolva az utóbbi időben írott szösszeneteimet, igazat kell adnom barátomnak. Valóban… Csakhogy nemzetiségi létünk szinte minden mozzanatáról becsületes részletességgel, fényképes riportokban számol be régiós napilapunk. Falunapokról, magyar napokról, könyvbemutatókról, gazdatalálkozókról, tárlatnyitásokról, kulturális, gazdasági, avagy iskolai rendezvényekről. A nagyobb eseményekről a szomszédvár hetilapja, több rádióadó, a legjelentősebbekről a televízió is tudósít. Úgy vélem, azokra rálicitálni, azokat überelni szükségtelen ismétlés lenne. De…

Ezúton ünnepélyesen nyilvánosan megígérem, hogy hallelujázó (dicsőítő) jegyzetet írok, ha…

Ha bármelyik nemzetiségi egyházközösségben egy évben a lelkipásztor több keresztelőt, házasságkötést jegyez be az anyakönyvbe, mint temetést. Ha bármely nemzetiségű megyei településünkön egy évben lakosságszám-növekedést mutatnak ki a statisztikák. Ha anyanyelvű iskoláinkban, tagozatokon már nem lesz szükséges évente engedményt („derogálást”) kérni a csökkent létszámú osztályok miatt. Ha Kolozsváron megalakul az önálló magyar állami egyetem. Ha egyetemet végzett egykori diákjaink itthon, a szülőföldön is megtalálják az érvényesülés lehetőségét. Ha a közintézményekben, testületekben, a rendfenntartó, biztonsági szervekben a nemzetiségek számarányuknak megfelelően lesznek képviselve. Ha…

Remélem, megérem, hogy ezek közül a kívánságok közül legalább egy teljesül, s én hallelujázhatok!