Méregcseppek

A romániai olajfinomítók, az elmúlt két évtizedben, a sok kérdőjelet gerjesztő, az ágazatot érintő privatizációit követően végül három nagy cég kezében koncentrálódott: az osztrák OMV, a kazah KazMunaiGaz és az orosz Lukoil szerzett meghatározó piaci részesedést. 

Ám hiába nevezhető mindhárom multinacionális cég tőkeerősnek, a Romániában megvásárolt finomítókba nem sok pénzt fektettek, így ezek technológiai szintje megrekedt nagyjából a ’80-as évek nívóján, ezért drágán és energiafaló módon termelnek. Ami aztán tükröződik az üzemanyagok árában a kutaknál.

A helyzeten azonban a jelek szerint nem akarnak változtatni, még akkor sem, hogy a Financiarul számításai szerint a magánosítás óta a három nagy cég finomítóinak vesztesége eléri a 2,4 milliárd dollárt. Csakhogy a Petrom-tulajdonos OMV vagy a Lukoil üzemanyag-kiskereskedéssel is foglalkozik, így a finomítókban keletkező veszteségeiket van hova „beépíteni”, de a lyukak betömése más üzletágaikat is terheli.

Az EU statisztikai hivatalának rangsora szerint Románia a 27 tagállamból a 18. helyet foglalja el, ami az üzemanyagok adóteher nélküli árát jelenti. Az OMV egyik vezetője a közelmúltban bevallotta, hogy a piteşti Arpechim és a ploieşti Petrobrazi finomítóik évente 200 millió eurós rést vágnak a cég profitján, nem véletlen, hogy az osztrákok tavaly bezárták az Arpechimet és most eladásra kínálják, ám egyelőre komoly jelentkező nincs. Tény, amióta az osztrákok 2005-ben megvették a Petromot, az éves EBIT-mérlegben (adózás előtti nyereség) rendre negatív számok jelentek meg a finomításnál. Persze, nem kell őket félteni, mert a többi üzletáguk pótolja a veszteséget: a Romániában rendkívül olcsón kitermelt kőolajat – állítólag kb. 12 dollár/hordó – világpiaci áron exportálják, ráadásul annak idején olyan privatizációs szerződést kötöttek a román állammal, hogy nevetségesen alacsony bányászati díjat fizetnek a fekete arany kitermeléséért.

Sokkal kritikusabb helyzetbe kerültek a kazahok, mert képtelenek voltak talpra állítani a Rompetrollal együtt megvásárolt Petromidia finomítót. A tengerparti olajfinomító eddig 411 millió dollár hiányt hozott nekik, és a cég vezetése már fontolgatja, hogy idén lakatot tesz az üzem kapujára. Visszafele húzza szekerüket, hogy a Rompetrol kutak évi 30 millió dolláros veszteséget hoznak, s nyakukon a céggel együtt átvállalt 600 millió dolláros régi adósság is.

Hasonlóan zilált anyagi állapotokkal küzd a romániai piacon legrégebben jelen lévő külföldi olajvállalat, az orosz Lukoil. S habár övék a kapacitás szempontjából egyik legkisebb finomító, a Petrotel, ennek éves vesztesége eléri az 500 millió dollárt, s a kazahokhoz hasonlóan a bezárásán, jobbik esetben az eladásán gondolkodnak. Tény viszont, hogy Románia és a világ kőolajfinomítási kapacitása nagyobb a piaci igényeknél, ezért halvány a reményük, hogy pénzért megszabadulhatnak tőle. Ráadásul a bulgáriai Burgasban is birtokolnak egy finomítót, amely átveheti a Petrotel feladatait. Egyébként a Rompetrol és a Lukoil azért is kínlódik, mert a Petrommal ellentétben ők kizárólag import olajat dolgoznak fel.

Romániában egyébként tíz, többé-kevésbé működő olajfinomító létezik, köszönhetően a kommunista rezsimnek, amely itt akart olcsón finomítani Európa számára iraki olajat, más kérdés, hogy ez nem is lett volna nagy baj, ha később az állam, majd a magáncégek korszerűsítik ezeket. Az oneşti Rafo az elmúlt években zárva volt, mert az orosz tulajdonosok 300 millió dolláros beruházással petrokémiai üzemmé akarták alakítani, de végül a terv pénzhiány miatt elakadt, a ploieşti Vega és Astra, a Dărmăneşti vagy a Petroltub csődbe ment, a nagyobb finomítók közül egyedül a Rafo működött még.

Természetesen a fentebb említett olajmultik közül egyiket sem szabad megsiratni, hisz veszteségeiket úgyis a lánc végén álló vevővel fizettetik meg, ilyen vagy olyan formában. Az sem véletlen, hogy az ANAF most azt vizsgálja, hogy ezek a cégek mentettek-e ki pénzt adóparadicsomokba, s ha igen, mennyit. De az igazsághoz tartozik, hogy az ANAF-vizsgálatnak is csupán addig szabad hinni, amíg nem csap át populista akcióvá „a nép kizsákmányolói ellen”, ezzel is leplezve a román állam tehetetlenségét az üzemanyagárak elszabadulásának lefékezése tekintetében.