Pazarlás

Valamelyik hírcsatornáról jutott a fülembe, hogy a baj van a tavaly nálunk átadott egyik autópálya-szakasszal. Hogy a kivitelező egy olyan talajra építette, amely alatt vízréteg van, ezért nyolc méterrel lejjebb kellene az egészet újból kivitelezni. A baj csak az, hogy ez esetben az EU-s pénzeket (több százmillió eurót) vissza kell fizetnie az azt elfecsérlőnek, ez esetben a román államnak. Az elrontott szakasszal meg csinál, amit akar.

Hm…

Elgondolkozom azon, hogy az elmúlt évtizedek alatt micsoda pénzeket dobáltak ki az ablakon mifelénk (is) grandomániás vagy egyszerűen felelőtlen párt- és államvezető politikusaink. Az ésszerűtlen iparosításra, a Duna–Fekete-tenger csatornára, a transzfogarasi útra, a bukaresti Nép Házára, mostanság az erdélyi autópályára, hogy csak néhányat említsek. És mibe került mindezek népszerűsítése?

Ezenkívül a munkalátogatások, az őrjöngésig fokozott népgyűlések megszervezése, propagandának a milliós tételekben kiadott használhatatlan brosúrák, a díszkötésben nyomott „összes” vagy „válogatott” munkák, a milliós nagyságrendben kifüggesztett portrék, az ingyenélő pártapparátus fizetése, a mindent lefigyelő és megtorló titkosrendőrség. Majd az egész betetőzéseként az utóbbi negyedszázadban a privatizáció, amely alatt szemünk láttára lopták el az ország szinte teljes mozdítható vagyonát.

Ha nagyot szeretnék álmodni, akkor elképzelem, mi lenne, ha ez a Mindenható tudja hány számjegyű összeg ott lenne egy bankban egy számlán. Ha evvel szabadon rendelkezhetne egy becsületes kormány. Ha ezt a gazdaság fejlesztésére, az életnívó némi javítására, társadalombiztosításra, egészségügyre, oktatásra, sportra lehetne fordítani.

Felelőtlenül pazarló vezetőink jó részét már felelősségre sem lehet, vagy nem is akarják vonni. Másik része meg éli világát, mint Marci...