Simonyifalván jól termett a fokhagyma

Arad megye jellegzetesen fokhagyma-termesztő települése Simonyifalva, ahol a lakosságnak a többsége a saját szükségleteink kívül eladásra is termeszt. Mivel a fokhagyma-szüret immár befejeződött, a termény a szárától megtisztítva szárad, vagy éppen eladásra készítik.

Nagyobb vételárban reménykednek

Szalók János és családja idén 0,5 hektáron termesztett fokhagymát, ami a tavalyinál sokkal jobban, nagyjából 2000 kilót adott. A siker nyitja a tavaszi esőzésekben rejlik, ugyanis a február végén, március elején elduggatott fokhagymának a fejlődéshez sok nedvességre van szüksége. Tavaly a száraz hideg tavaszt követően az elduggatott gerezdek nehezen bújtak ki, a fejek sem fejlődtek, kicsik maradtak, sok el is pusztult. Idén viszont bőséges esőt kapott, ezért az utóbbi évekhez viszonyítva jobb termést gyűjthettek be.

Amint Szalók Jánostól megtudtuk, a fokhagyma igen sok kézi munkát igénylő fűszernövény, ugyanis a 0,5 hektáron történ elduggatás 15-20 napszámot igényelt, ugyanakkor vetés előtt a fokhagymafejeknek a gerezdekre történő szétbontása is a duggatás idejének a felét veszi igénybe. Igaz, utóbbihoz nem kell a földön görnyedni, e munkát asztalnál, kényelmesen el lehet végezni, akárcsak a felszedett fejeknek a száraz, borítólevelektől történő megtisztítását, az eladásra történő előkészítését. Mivel egy fej fokhagyma 15-20 gerezdből áll, amelyek elduggatva egy-egy fejjé fejlődnek, azt jelenti, hogy a haszon is 15-20-szoros lehet. De csak ideális esetben. Ha ugyanis nem kap elég nedvességet, a fejek nem nőnek meg, nem csak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is csökken a termés. Az aprófejű fokhagyma nem kelendő. Példának okáért, a tavalyi kevés, aprófejű fokhagymának kilójáért nagy tételben, itthon nem adtak többet 5-6 lejnél. Mindez mellett, a fokhagymát háromszor kapálni, gyomirtózni is szükséges.

Tekintve, hogy Szalók János és családja a fokhagyma mellett még 50 hektár földet is megművel, továbbá a 95 éves édesapjának a házán is sok tennivaló kerül, a júliusban felszedett fokhagymát még nem volt idejük eladásra előkészíteni. A bajusza alatt somolyogva azonban beismeri, nem igazán sürgetik az eladást, mert abban reménykednek, hogy az ország egész területéről érkező, a fokhagymát egyre intenzívebben kereső vásárlók a jelenlegi 8 helyett, később 10 lejt is adnak kilójáért, nagy tételben. Napszámost az eladásra történő előkészítés munkájára nem érdemes alkalmazni, mert az elvinné a haszon jó részét. Ehelyett kalákában, az idős rokonok közreműködésével fogják a felső levelétől és a szárától megtisztítani, 30 kilónként necc-zsákba csomagolni a fűszernövényt.

A világhálón reklámozzák

Molnár Imre agronómus és családja minden évben általában 1 hektár fokhagymát duggat el nem csak a maguk, hanem az idős rokonok számára is. Mihelyt a nedves földre a hó után rá lehet menni, a földbe juttatják, hogy hamar gyökeret tudjon ereszteni, elkezdődhessen a fejlődés. Ami nagyon sok tényezőtől, még a duggatás minőségétől is függ. Ha netalán ki nem próbált vadászi romákat is bevonnak a munkába, a kikelt növényen könnyen meglátszik, melyik sort duggatták azok. Mert ha nem szúrja a földbe függőlegesen, hanem csak úgy, eldőlve leszórja vagy fordítva dugja el, a növénynek fejlődés közben meg kell fordulnia, ami hátráltatja a növekedését. Idén szépen fejlődött a dugvány, amelyik az elvetett mennyiségnek nagyjából 8-9 szeresét teremte. Mivel az idős rokonok is besegítettek a fejeknek a megpucolásába, a felesége is ki tudott venni egy hét szabadságot, az egész termést előkészítették az eladásra, amit rábíz a feleségére, aki jobban tud tárgyalni. A kínálatukat felvitték a világhálóra, ahonnan számos visszajelzés érkezett, sokan érdeklődnek iránta, 8,50 lejért már elvitték volna, ők azonban kitartják az árát, hátha sikerül kilónként 10 lejért értékesíteni, lévén, hogy a felszedés óta az száradt, tehát 15-20%-ot veszített a súlyából. Nem izgulnak az eladás miatt, karácsonyig minden évben került gazdája a fokhagymájuknak.

Amiből, Molnár Imre bevallása szerint, csak addig termesztenek ilyen sokat, amíg besegítenek az idős rokonok, akikkel együtt, 18-20-an, több napig duggatták el a rengeteg fokhagyma gerezdet. A kiszedés könnyebben megy, mivel a valamikor cukorrépa kiszántására használt ekével ki lehet fordítani, majd kézzel összeszedni, megszabadítani a szárától, száradni tenni a padlásra, vagy bármilyen hűvös, szellős helyre. Mivel a kukoricagóréban amúgy sem tárol kukoricát, Molnár Imre az eladásra előkészített fokhagymát tartja ott, így az érdeklődők könnyen megtekinthetik.

A fokhagymának betegségei is vannak, amelyek ellen valamikor csávázással védekeztek, a ragya ellen is permetezték. Az utóbbi időben nem csávázzák, de a betegségek sem ütik fel a fejüket. A termőterületen be kell tartani a vetésforgót, tehát minden 4. évben ajánlott az azonos helyen történő termesztés. Aki ezt betartja, illetve komplex műtrágyával is gazdagítja a termőföldet, ráadásul az időjárás is kedvez, annak jól jövedelmezhet a fokhagyma. Egy-egy jó évet viszont csak akkor lehet kifogni, ha állandóan foglalkoznak vele. Simonyifalván emberemlékezet óta termesztik, és talán még többet is termesztenének, ha elegendő, és főként megfelelő munkaerő lenne. Manapság azonban 35-40 lejes, teljes ellátást feltételező napszámos munkára csak a vadászi romákat lehet megfogni, akik között jó munkaerőt is lehet találni – tudtuk meg Molnár Imre vállalkozótól, aki hagyományosan 1 hektáron termeszt minden évben fokhagymát.

Ötlet

Nem véletlenül jártunk a fokhagyma-termés után, a simonyifalvi példát ötletként szántuk a kis termőterülettel rendelkezők számára, akik jövedelem-kiegészítésképpen biztos vásárlót feltételező konyhakerti növényt kívánnak termeszteni. A fenti példák is bizonyítják, hogy a sikerhez kellő kitartás is szükséges, nem elég egyszer próbálkozni.