Uniós szintű szegénység elleni küzdelem

Mivel 2010 a szegénység visszaszorításának éve az EU-ban, szerdán az Európai Parlament ilyen jellegű ajánlást fogadott el. Mely felszólítja a tagállamokat és az uniós hatóságokat, hogy gazdaságpolitikájukban kiemelt figyelmet fordítsanak a szegénység felszámolására. 

Mindenekelőtt az országos átlagos jövedelem 60%-t kitevő minimálbér bevezetése által. A bonyolult statisztikai módszerrel kiszámolt átlagos jövedelem és az átlagjövedelem között azonban nagy a különbség: Románia esetén például utóbbi a 4,5 millió kereső átlag bérét fejezi ki, míg előbbi inkább a 21 milliós lakosság egy főre eső jövedelméhez közelít. Az Európai parlament által elfogadott 60%-os szint, pedig eme 21 millióra vetített átlagos jövedelemre vonatkozik.

Az indítványt Ilda Figuereido, független portugál képviselő javaslatára szavazta meg az EP, akinek jelentése szerint az EU lakosságának 17%-a, vagyis 85 millió ember él a szegénységi küszöb alatt. Ami igen meglepő, tekintettel arra, hogy az ENSZ definíciója szerint a szegénységi küszöb a napi 2 dollárnál alacsonyabb jövedelem. Ezen – egyetlen világszinten elfogadott – definíció szerint az EU országaiban alig találni szegény embert, nemhogy 85 milliót! Rejtély marad azonban, hogy a portugál képviselőnő mi alapján számította ki a 17%-ot.

Más-más irányú teendők

Hogy az EP által szerdán elfogadott ajánlat konkrétan mit jelent, az országonként eltérő, szemléltette a helyzetet Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselő. Bármennyire meglepőnek tűnik, az uniós ajánlat leginkább a gazdag nyugati országokat érinti érzékenyen. Ausztriában, Németországban, Olaszországban, Dániában, Svédországban és Finnországban például egyáltalán nincs országosan megszabott minimálbér, míg a szegényebb Romániában és Bulgáriában létezik, sőt, a munkanélküliek és szociális segélyezettek számára még államilag garantált minimál-jövedelem is!

Vagyis míg Bécs, Berlin, Stockholm vagy Helsinki magukra hagyja saját szegényeit, elesettjeit, addig Bukarest és Szófia felelősséget vállal értük.

Az éremnek természetesen másik oldala is van, szögezte le Winkler. Románia – és általában a keleti országok – esetében a hátrányos helyzetű kisebbségekről való gondoskodás jócskán elmarad a nyugati országokhoz képest. S nem kell feltétlenül etnikai kisebbségekre gondolni, hanem mindenekelőtt krónikus betegekre, mozgássérültekre, fogyatékosokra, gyermekeiket egyedül nevelő anyákra, föld nélküli falusi lakosokra, s hasonló társadalmi kisebbségekre. A keleti országok számára a szerdán elfogadott EP-ajánlás inkább eme kategóriák életkörülményei javítására vonatkozik.

A szerdai ajánlás természetesen nem kötelező érvényű, még az Európai Bizottság számára sem, a tagországokra pedig még kevésbé. Minden ország saját maga határozza meg gazdaságpolitikáját. Az EP ajánlása azonban amolyan üzenet, nyomásgyakorló eszköz, mellyel jelzik a tagállamoknak, hogy a szegénység elleni küzdelem uniós szinten fontos ügy, és ehhez uniós stratégiák szükségesek. Az ajánlás nyomán például a jövőben Brüsszel külön programokat indíthat ebből a célból, s finanszírozást is biztosíthat ezeknek.