A lelki vagy a testi gyógyulás a fontosabb?

Jézus mondja: „Aki énbennem hisz, örök élete van annak.” (János ev. 6, 47.)

Az Örökkévaló Teremtő Isten, a fizikai szemeink előtt láthatatlan világban él. Mint tudjuk, a látható és láthatatlan, a szellemi és anyagi rész egyszerre van jelen világunkban. A teremtés csodáját úgy írja le a Biblia, hogy Isten a láthatatlanból hívta elő a látható anyagvilágot, hogy az ember fizikai szemével is láthassa Isten teremtő hatalmát. A legegyszerűbb példával is illusztrálni tudjuk ezt, hiszen ha a szemünk előtt láthatatlan oxigén a szintén láthatatlan hidrogénnel egyesül, fizikai szemmel is látható víz jön létre. Ezt a csodát az Örökkévaló Teremtő Isten hozta létre. A szerető, kegyelmes Isten sok ilyen csodát mutatott be az ember számára, hogy hit ébredjen szívében, hogy van egy láthatatlan Isten, aki minden létezésnek hatalmas Teremtő Ura. Ennek ellenére a fizikai ember ezekhez való viszonyulása alapján két részre osztható: vannak Istenhívők és vannak ateisták. Még a hívőket is két részre osztják: az egyik hívő követi Jézust, a másik nem, hiszen csak névlegesen hívő. A teljesen hitetlen ateistákat nem kell csoportra osztani. Hit szempontjából véleményük azonos. Náluk a lényeg csupán az, hogy számuk növekszik. Alapvető fontosságú, hogy a Krisztust követő hívőknek élniük kell másokért, ami azt jelenti, hogy tenniük kell mások megmentéséért, ahogyan azt Jézus Krisztus reánk bízta. Ez azt jelenti, hogy az „ébredésnek” rajtunk kell kezdődnie. Unatkozó hívők nem tudnak lángra lobbantani másokat. Szükséges alázatosan, csendesen „odatenni magunkat” a munkához. A kereszténység akkor jó, ha nem „dísztárgy”, amit nem használnak, nem csak kulturális örökség. Jézus azért jött e földre, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Ha valami elveszett, azt jelenti, hogy nincs a helyén. Annak számára veszett el, akinek tulajdona. A teremtés jogán minden ember Isten tulajdona. Jézus pedig azért jött e világra, hogy kiragadjon bennünket a Sátán kezéből, és ezáltal a teremtés célja megvalósuljon. A pokol kínjai helyett Vele legyünk az örök mennyei boldogságban.

Kedves nemzettársaim! Az Örökkévaló Isten elküldte hozzánk egyszülött Fiát, hogy saját vérével lefizesse bűneink árát. A bűnre tisztító eszköz nincsen sehol a világmindenségben. Isten ezért emberi ésszel felfoghatatlan áldozatot hozott értünk. A közömbös ember el sem tudja képzelni, amikor bűnös emberi kezek kalapácsütésekkel a keresztfára szegezték az Isten Fiát, maga az Örökkévaló is könnyezett, hiszen Jézus fájdalmát maga is érezte. Az esemény szemlélői a papok nyomására viszont kórusban kiáltva vállalták magukra az átkot: „Vére rajtunk és a mi fiainkon!” Az idők jelei viszont azt mutatják, hogy Isten betartotta szavát, ami arra vonatkozik, hogy „az utolsó időben újra összegyűjtöm népemet, újra országot kapnak”. Nos 1948 óta újra a régi ország birtokába jutottak, újra Jeruzsálem lett Izrael fővárosa. Sajnos a Sátán mélységben tartja fogva a hitetleneket, mert nem akarják tudomásul venni, hogy Isten igéjében ezt világosan előrevetítette. Amit Ő mondott nem megtévesztés, nem hazugság. Sőt, az utolsó idők kemény napjairól szóló jövendölések: háborúk, természeti katasztrófák, migrációs áradat, a keresztény szeretet kihűlése, mind-mind szemünk előtt teljesednek be. Vannak sokan, akik erről nem akarnak tudomást venni, maradnak a gonosz fogságában, de szomorúan fogják majd tapasztalni, hogy lesz egy nap, amikor megtörténik a számonkérés. Ahogy az Ige mondja: „ott lesz sírás és fogcsikorgatás.”

Drága magyar testvéreim! Isten „időszámítása” nem azonos az emberével, de nem is akar bennünket megtéveszteni. Péter apostol világosan megmondja: „Egy azonban szeretteim ne legyen elrejtve előttetek, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő és ezer esztendő, mint egy nap.” Ha ezt a földi időszámítással kapcsoljuk össze, tudomásul kell vennünk, hogy amikor Jézus a földre jött, elkezdődött az első „isteni nap”. A megváltás csodáját, ha ebből az alapállásból szemléljük, tudomásul kell vennünk, hogy túl vagyunk a második isteni napon. Jézus kétezer éve jött e földre, majd harminc földi év után elkezdte megváltói munkáját, tehát bő 30 év után megtörtént a keresztáldozat, majd a temetés. De ami megint nagy jelentőségű, két nap után, harmadnap reggelén már nem volt a sírban, mert feltámadott. Napjaink történelmi eseményeit figyelve elgondolkoztató, hogy a „sötétség” növekedése azt üzeni nekünk, hogy közel a vég és a kegyelmi időből ki lehet csúszni. Ezt figyelembe véve nagyon tanulságos számunkra, amikor Jézus a gutaütöttnek azt mondta: „Bízzál fiam! Megbocsátattak néked a te bűneid!” Ekkor az írástudók bosszankodva mondták magukban: „Ez káromlást szól”. Jézus pedig ismerve gondolataikat azt kérdezte tőlük: „Mi a könnyebb, azt mondani neki, hogy megbocsátattak bűneid, vagy azt: Kelj föl és járj?” Nos, hogy megtudjátok: az Ember Fiának van hatalma megbocsátani a bűnöket a földön, azt mondta a gutaütöttnek: „Kelj fel, vedd a te ágyadat, és eredj haza!” A beteg valóban gyógyultan távozott. Minden ember számára örökkévaló igazság hangzott el: bűneink csak akkor bocsátatnak meg, ha e földön kérjük el Isten bocsánatát! A túlsó parton már késő, ott marad rajtunk mindaz, amivel átlépünk a túlsó partra. Adja Isten, hogy ezt megértve kérje el minden magyar ember a kegyelmet, és akkor zengheti boldogan: „Keskeny útra lépjen mindaz, aki üdv után eped! Keskeny úton megy előre a zarándok kis sereg. Jöjjetek a keskeny útra, boldogsághoz visz ez út; ez ösvényen fáradt lelkünk örök otthonába jut.”

Bátkai Sándor