„Adventus Domini” a küszöbön

Mahatma Gandhi: „Tetszik a Krisztusotok, de a keresztényeitek nem.

          A keresztényeitek egyáltalán nem olyanok, mint a Krisztusotok.”

A Végtelen Isten csodája, hogy belépett a mi tér és idő által korlátozott világunkba. Célja, hogy a bűn által megrontott világunkbab rendet teremtsen. A Zsidókhoz írt levél bevezetője úgy fogalmaz: „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk…” Eljött Isten csodálatos mennyei világából, elvégezte a küldetéséből származó nagy feladatot, hogy engesztelő áldozat legyen a bűnök miatt, az emberre kimondott halálos ítéletet Ő szenvedje el. Az ővéit, akikért olyan nagy árat fizetett – és ebben benne vagyunk mi, a 21. század magyar emberei is – nem hagyta sötét bizonytalanságban a jövőt illetően. Egyedüli hiteles információ számunkra, ami a világtörténelem, ezen belül a végidők eseményeire vonatkozik, Jézus Krisztustól származik.

Kedves nemzettársaim, alapvető fontosságú tudomásul venni, hogy a bűnök miatt az emberek szellemileg halottak. Reggel felkelnek, munkába mennek, végzik napi feladataikat, de az igazi élettől, Istentől el vannak szakítva. Ezen a reménytelen helyzeten egyedül Isten tud segíteni, azért küldte el Jézust. Ő viszont féltő szeretettel szól hozzánk: „Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Ember Fia előtt.” (Lukács 21, 36)  Jézus hosszan beszél arról, hogy Ő újra eljön nagy hatalommal, és akkor elviszi az ővéit a dicsőséges mennyei honba.  Fontos tudomásul venni, hogy nem lesz egy általános, mindenkire kiterjedő elragadtatás! Ennek a helyzetnek sok vesztese lesz! A legnagyobb vesztes az, aki életében nem ismerte meg a Megváltót. Nem a „vallásos” emberek nyernek üdvösséget, hanem, akik hittel megragadják a felkínált kegyelmet. Az utolsó idők egyik fontos jele, hogy az egyház is belemerül a langyos mindennapi életbe, és elveszti jelentőségét, ami a Krisztus képviseletét jelenti e világban.  Jézus a laodiceai gyülekezetnek címzett üzenetében napjaink keresztény egyházának világos képét festi meg: „Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró. Így, mivel langyos vagy, és nem forró, sem pedig hideg, kiköplek a számból…” (Jel. 3, 15) Istennek leghőbb vágya, hogy a keresztény név viselői valóban krisztusiak legyenek, az Ő szent Fiának képét hordozzák ez egyre sötétülő világban. Szomorúan valóságos Mahatma Gandhi megállapítása napjaink keresztényei számára, hogy egyáltalán nem hasonlítanak Krisztushoz! Akár Isten büntetését is felfedezhetjük az iszlám egyre nagyobb térhódításában. Számos képviselője az iszlám tanítása szerinti világrendet szeretné megvalósítani a kereszténynek nevezett Európában is. Ebből eredően sok ember szívében komoly félelem lesz úrrá, hiszen egyre sötétebb jövő körvonalai bontakoznak ki az egész világon. A keresztény emberek számára nincs más megoldás, mint visszatérni az ősforráshoz, Isten örök igéjéhez. Nagy szavak hangzanak el időnként politikai vezetők részéről, de nem a politikai manőverek viszik előre a megváltás tervét, hanem az Istennek való engedelmesség.

Kedves magyar testvéreim, nagyon sokan félnek a Jézus Krisztus megváltási üzenetét őszintén képviselő hívő emberektől. Arra gondolnak, hogy rászednek, beszippantanak… vannak ilyen rémhírek. Ez is a Sátán eszköztárába tartozik. Jézus Krisztus óvva int attól a veszélyes széles úttól, amelyen sokan járnak. A mennybe vezető keskeny útról meg azt mondta, hogy kevesen vannak, akik rá találnak. A nagy megtévesztő gonosz, a 21. század emberét a demokráciából egyre erőteljesebben a manipulokráciába vezette át. Ezért hangsúlyozta Jézus nyomatékosan: vigyázzatok, hogy valaki meg ne tévesszen benneteket, mert a világ trendjéhez, a korszellemhez való ragaszkodás elfordít bennünket az olyan ősi keresztény értéktől, amit úgy hívunk, hogy szeretet és hűség Isten örök igéjéhez! Tóth Árpádnak – a jeles aradi származású költőnek – Lélektől lélekig című versének befejező sorai, amelyeket 1923-ban vetett papira a 21. század valóságát tükrözik:„Ó, jaj, az út lélektől lélekig! / Küldözzük a szem csüggedt sugarát, / S köztünk a roppant, jeges űr lakik!”  Kívánom, hogy Isten szeretete kössön össze bennünket, mert az Adventus Domini sürgető üzenete azt sugallja számunkra, hogy  az Úr eljövetele nagyon közel van.

Bátkai Sándor