„Aki olvassa, értse meg…”

„Mentsd az életedet! …A hegyre menekülj, különben elpusztulsz!”

(1. Mózes  19, 17)

Földi életünk során számtalan forrásból érnek bennünket kölcsönhatások. Gondolkodásunk számára meghatározó jelentőségű, hogy a filozófia mely alapállásából kiindulva vizsgáljuk az emberi élet történéseit. Jeles tudósok fogalmazták meg, hogy a hit és a tudomány a világ megismerésének két különböző, önálló útját nyújtja számunkra. A tudomány olyan kiváló képviselője, mint Albert Einstein jelentette ki: „A tudomány vallás nélkül béna, és a vallás tudomány nélkül vak.” Vagyis, az igazi tudós megtalálja az utat Istenhez. Ilyen alapállásból eredően ismerte fel a jeles tudós, hogy amíg az ember a technikai civilizáció csúcsait döngeti, erkölcsileg Káin és Ábel korát éli ma is.

Az öröktől fogva létező Teremtő Istenről állítja Berzsenyi Dániel Fohászkodás című versében: „Léted világít, mint az égő Nap, de szemünk bele nem tekinthet.” Lényének alapvető jellemzője a SZERETET. Ebből eredően hozta létre a világmindenséget. A látható és a láthatatlan valóságot, és benne a szabad döntési joggal felruházott erkölcsi lényt, az embert. Nagy tragédiánk abból fakad, hogy az ember belebonyolódott az Isten és az ellene fellázadt angyalfejedelem (Lucifer) közötti kozmikus küzdelembe. A lázadó örökre megpecsételte sorsát, de a bűn halálos ítéletébe magával rántott ember számára Isten maga készítette el a megmenekülés útját. A nagy kérdés az, hogy elfogadom-e szabad akaratomból eredően, hogy Jézus Krisztus vállalta helyettem a bűneimért járó halálos ítéletet? Ezen áll, vagy bukik a dolog! Ítélet, örök kárhozat, vagy vég nélküli boldog együttlét Istennel.

Kedves nemzettársaim! A fent idézett parancsot a Sodomát és Gomorát elpusztító angyalok mondták a bibliai Lótnak és családjának az ítélet végrehajtása előtt. Történetük az mutatja, hogy a feleség még a halálos veszély ellenére is engedetlen maradt, nem tudott elszakadni attól, ami addigi régi életéhez kapcsolódott, és ezzel saját halálos ítéletét vonta magára.

Napjaink eseményei  félreérthetetlenül bizonyítják mindannyiunk számára, hogy a világ hatalmas sebességgel közeledik a végítélet fele. Fontos tudni azonban, hogy Isten nem hagyta az embert sötétségben. Dániel próféta jövendölései, valamint Jézusnak végidőkre vonatkozó szavai nekünk írattak meg, hogy felkészültek legyünk az idők jeleinek felismerésére. Akik nem ismerik, vagy nem akarnak tudomást venni az ige figyelmeztetéséről, könnyen jutnak a megtévesztettek sorsára. Sajnos, úgy tűnik, hogy ez utóbbi megállapítás Európa felelős vezetőire is érvényes. Jézus nyomatékosan figyelmeztette egykor tanítványait, ma bennünket: vigyázzatok, hogy valaki meg ne tévesszen benneteket! Dániel próféta a nagy kijelentések súlya alatt megvallja: „…nem értettem, ezért megkérdeztem: Uram mi lesz végül mindebből? Ő így válaszolt: Menj el Dániel, mert ezek az igék le vannak zárva, és le vannak pecsételve a végső időkig. Sokan megtisztulnak, fehérek és kipróbáltak lesznek, a bűnösök pedig bűnösök maradnak. A bűnösök közül senki sem érti meg, de az okosok megértik.” (Dániel 12, 8–10) Maga Jézus is utal a Dániel könyvében előrevetített jövendölésekre: „Amikor meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen – aki olvassa, értse meg – …” (Máté 24, 15). A mondat befejezése érzékelteti, hogy Jézus ez utóbbi mondatot nem igazán a többnyire írástudatlan hallgatóinak mondta, hanem éppen nekünk, a végidők embereinek szól az üzenet, akik már átélői vagyunk az előre vetített eseményeknek. Aki tehát hisz Isten igéjének, annak megnyílnak szemei, hogy lásson igazán. Mi vagyunk tehát az a nemzedék, akikre érvényes: „aki olvassa, értse meg!”

Kedves magyar testvéreim Isten egykor a prófétákat a megmentés üzenetével küldte népéhez. Ismerjük fel, hogy az Európát sújtó megállíthatatlan emberáradat magában hordozza akár a harmadik világháború bekövetkezését is. Egyre jobban terror és anarchiába süllyed világunk. Isten viszont számtalan csatornán közli velünk, hogy van megmentés a végzetes elbukás elől. Van egy csodálatos hegy, ahol Jézus keresztje értünk lett felállítva. Ma nekünk szól az ige: a hegyre, a Golgota hegyére meneküljetek, mert csak a megfeszített Jézus Krisztusban van üdvösségetek. Aki mindvégig hű marad, csak annak szól az ígéret: „Tudom az én gondolataimat felőletek, hogy kívánatos véget adjak nektek” Figyelem! Nem kívánatos „jelent”, hanem kívánatos „véget,” azaz örök életet. Ma még nyitva van a kegyelem ajtaja számunkra is, lépjünk be rajta, amíg nem késő, amíg Isten haza vár az örök otthonba.

Bátkai Sándor