Az adventi gyertyák gyújtogatása közben jutott eszembe. A minap egy ortodox pap ismerősöm fiának a temetésén megrendülve álltunk a gyászoló gyülekezetben, ahol az elhunyt egyik rokona arasznyi, sárga viaszgyertyákat osztogatott a végtisztességet tévők között. Elnéztem, ki mit csinál a gyertyával. Páran el se vették, sokan nézegették, majd mikor kézről kézre vándorolt a láng, volt, aki nem akarta meggyújtani. Akik meggyújtották, azok is vegyes érzéssel kezelték a kis sárga gyertyát. Volt, aki hanyagul, nem törődve, hogy összevissza csöpög, vagy elfújja a szél, kétszer-háromszor újra gyújtotta, de volt, aki gondoskodva óvta a pislákoló lángot egészen a szertartás végéig. A temetés végén különböző hosszúságú csonkok maradtak, attól függően, ki hogyan vigyázott a lángra, amiket egy jól irányzott dobással bevetettek a sírgödörbe. És akkor ugrott be a hasonlat: a gyertya az életünk. Ahogy közepén végigfut a kanóc és vezeti az isteni szikrától kapott lángot, amely a gyertya viasz testéből táplálkozik tovább, ugyanúgy a mi életünket is a végig kísérő isteni gondviselés vezérli. A kérdés csak az, hogyan viszonyulunk hozzá. Ha törődünk testünkkel és lelkünkkel, mely a „Szentlélek temploma”, és betartjuk az isteni tanítást, akkor akár csonkig is éghet életünk gyertyája, de ha nem figyelünk, ha engedünk a testi-lelki kísértéseknek, ha csúfot űzünk e „templomból”, akkor bizony, sokkal hamarabb kialudhat. És mi a feladata a gyertyának? Hogy világosságot, melegséget árasszon a sötét és egyre elhidegülő világban, hogy utat mutasson a tévelygőknek a hitetlen éjszakában. De a mi feladatunk nem a holtaknak, hanem az élőknek szól. Egy jó minőségű gyertya elégése után nem sok minden marad, pár csepp viasz vagy parafin talán, de szinte felbecsülhetetlen a fény és meleg, amit árasztott égése során. Ugyanúgy, mi is csak egy marék por és hamuvá válunk, de ha megszentelt életet éltünk, akkor életünk nyomán sok áldás marad. És ne felejtsük: egy gyertya is világít, de sok gyertya egymás mellett legyőzheti a legnagyobb sötétséget is!
Áldott 2014-es adventet!
Venter Miklós, az Aradi Református Egyházmegye főgondnoka
Hozzászólások