Hegyeket mozdító hit

Jézus fenn volt a megdicsőülés hegyén három tanítványával. Csodálatos látványban volt részük, hiszen a Mestert mennyei dicsőséges fény vette körül, majd két jelentős bibliai személyiség (Mózes és Illés) jelent meg szemük láttára, akik Jézussal folytattak társalgást. 

Annyira magával ragadta őket a látvány, a csodának meleg kisugárzása, hogy szinte megfeledkeztek arról, hogy földi körülmények között élő, hús-vér emberek, hogy engedélyt kértek Jézustól a további ott maradásra, ha kell úgy is, hogy három hajlékot építenek Mózes, Illés és Jézus számára.

Fizikai létünkből fakadóan, sokszor annyira e földhöz vagyunk kötve, hogy Isten szelíd hívó szava nem igazán jut el szívünkig. Gyakran megtörténik, hogy életünk nehezebbre fordulása sem jelent számunkra figyelmeztetést arra nézve, hogy el kellene gondolkozni életvitelünk felett. Ilyenkor az ember értetlenkedik, „perel” Istennel, hogy miért történik éppen vele a kellemetlen megpróbáltatás. Nagy kegyelem, ha szívünkben az Isten szelíd szava visszhangra talál.  Az ige mondja: „Imé az én szolgám... Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán."( Ézsaiás 42, 2.) Zajos-lármás az életünk, mert szívünkből hiányzik a csend. Mindig hegyeket megmozgató, nagy dolgokra vágyunk. Holott a megváltás nagy munkáját maga Jézus Krisztus végezte el. Nekünk maradt a hittel teljes alázatos, engedelmes élet. Maga Jézus mondja a végső jutalomosztásról: „a kevesen hű voltál, sokra bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe…” (Máté 25, 21.)

Minden korban voltak Istennek jeles szolgái, prófétái, akik hűen közvetítették az emberek felé a Teremtő akaratát. Ugyanakkor a Sátán gonosz erői is aktivizálták magukat. Mindig volt aktuális ellenálló. Luther Márton például nem akart új egyházat létrehozni, csupán az eltévelyedésre kívánt rámutatni és korrigálni akarta az irányt, azaz visszaigazítani a helyes irányba. A megkeményedett szívű vezetők kitaszították az egyházból. Az ember jelleme évszázadok óta sem változott. Ma ugyanez a jelenség tapasztalható, amikor az ige élő üzenete hangzik. Amikor Jézus a végítéletről szól, komoly figyelmeztetése hangzik el, hogy nem mindenki, aki mondja nekem Uram, Uram megy be az Isten országába. Ez a kijelentés azokra az úgynevezett keresztényekre vonatkozik, akik ma is szembehelyezkednek a megtérés, újjászületés üzenetével. Végzetes, visszafordíthatatlan helyzetbe sodorják magukat. Jézus üzeni nekik: sokan vannak meghívva, de kevesen lesznek kiválasztva!

Ezer sebből vérző magyar népünk, ha hittel oda tudna borulni Jézus keresztjéhez, maga a Megváltó távolítaná el az akadályhegyeket a magyar feltámadás útjáról, mert neki semmi sem lehetetlen. De ígérete szerint, a hit csodatevő erejét nekünk is biztosítja. Ha Jézus elvállalt bennünket a kereszten, nekünk is vállalnunk kell Őt. Ezt fogalmazza meg a kedves ének: „messze fent egy hegyen áll egy régi kereszt, jelképe ez a szenvedésnek… ehhez a kereszthez mindig hű leszek, szégyenét örömmel hordozom…!” Igen, Jézus ezen a kereszten szerezte meg számunkra is az örök életet.

Bátkai Sándor