Hűnek lenni a kevesen…

A Szentháromság Egy Isten lénye véges emberi értelmünk számára felfoghatatlan titok. Szürke állományunk nem tudja befogadni az alkotót, aki elképzelhetetlen távolságban áll fölöttünk. 

Isten áldásaként bizonyos fejlődési-kutatási szabadságot megkapott az ember, amikor a Teremtő azt mondta „…Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet…” (1 Mózes 1, 28) Napjaink tudományos eredményei ékesen bizonyítják, hogy – emberi léptékkel mérve – csúcsok fele tör. A Föld helyett a világűr meghódítását tűzte ki célul az ember. A geocentrikus és heliocentrikus elmélet óta óriási távolságot tett meg, hiszen a kutatási eredmények egyre jobban azt igazolják, hogy univerzum helyett multiverzumról kell beszélnünk. A csúcstechnika által létrehozott űrhajókkal az „égbe törünk” és közben pusztul a földünk. Az ember felbontotta a természet egyensúlyát. A romboló és pazarló gazdálkodás a természeti erőforrások mennyiségének jelentős csökkenése azt a gondolatot ébresztette tudósokban, hogy az élet megmentésének útja a más bolygóra való áttelepedés lesz. A honnan jövünk, és merre tartunk örökzöld kérdésre azonban az emberi tudomány sohasem fog kielégítő választ adni, mert sohasem fog annyi tudományos tapasztalati tényanyag rendelkezésére állni, ahonnan  ne hiányoznának az Isten hatalmába rejtett láncszemek. A Teremtő nem akar elzárkózni az embertől, de megismerésnek egyetlen útját Ő maga határozta meg, és ez a HIT. Pál apostol világosan fogalmaz, amikor azt mondja, hogy „hit által értjük meg, hogy Isten e világot a semmiből (a láthatatlanból) hívta elő”. Amikor dr. Kroó Norbert akadémikust megkérdezte egy újságíró, hogy nem volt-e összeütközés tudományos gondolkodása és Isten-hite között, azt válaszolta, hogy „tartósan nem”, mert a hívő előtt Isten felfedi önmagát, és nem hagyja bizonytalanságban a tudományos kérdésekben sem! Csodálatos kegyelemi ajándék Istentől, ha valaki igazán hitre jut, mert a kijelentések szűk hasadékain át egy csodálatos láthatatlan világba nyer betekintést. Ebbe a kegyelembe volt része az aradi származású híres színésznek, Jávor Pálnak is, aki halála előtt nem sokkal hitre jutott, és úgy érezte, hogy minden magyar testvérének akkor teszi a legnagyobb szolgálatot, ha az örökkévalóra irányítja figyelmét. E rövid földi élet nem tud olyan érték birtokába juttatni, amiért oda lehetne adni azt, amit Isten kínál nekünk: örök, elmúlhatatlan boldogságot! Cserébe Jézus Krisztus elkéri bűneink halmazát, keserűségeinket, fájdalmainkat, csalódásainkat, gyötrelmeinket, minden rosszat, amitől meg szeretnénk szabadulni, mert ezeket addig cipeljük, amíg hátunk belegörnyed, gondbarázdás lesz a homlokunk, gyomorfekély és depresszió kerít hatalmába. Drága magyar testvéreim, Jézus azért halt meg, hogy nekünk is mondja majd az angyal: „Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, megmosták és megtisztították ruháikat a Bárány vérében." (Jel. 7, 14.)

Tanulságos megfigyelni az embereknek Istenhez való viszonyulását. Gyakran abban a tévhitben vannak, ha szívükbe fogadják a Megváltó Jézus Krisztust, akkor anyagilag, szellemileg szegényebbek lesznek, mert sok mindentől megfosztja őket. Ördögi csalás! Még senki nem találtatott e földön, aki Őt őszintén szívébe fogadta, majd élete végén azt mondta volna vádoló hangon, hogy azért maradt boldogtalan, rossz az élete, mert Jézus lett életének Ura. Valóság azonban, hogy Isten nem személyválogató! A bűnt keményen megbünteti. A választott nép is, amikor elfordult Istentől, elvesztette országát a tejjel mézzel folyó Kánaánt, valamint szabadságát. Hasonló büntetést szenvedett el népünk is bűnei miatt, amikor elvesztette területének gyöngyszemét, Erdélyt és a nemzet jelentős része szabadságát. Ennek ellenére, Isten kegyelmet gyakorol a megtérővel szemben. Ezért jön az ige biztatása: “próbáljátok ki az Urat”, ami annyit jelent, hogy induljunk el összefogva egész népünkkel Isten fele, és csodát fogunk tapasztalni. Izráel népe, amikor kiszabadult a babiloni fogságból Ezsdrás pap vezetésével fogadalmat tett, hogy az Urat fogják szolgálni, és nem térnek vissza a bálványokhoz. Ekkor hangzott el: “Istenünk ereje mindazoknak javukra van, akik Őt keresik, de hatalma és haragja fordul mindazok ellen, akik Őt elhagyják.” (Ezsdrás 8, 22)  Izráel akkor cselekvően meg is tette: “…az Isten törvényéhez csatlakoztak feleségeikkel, fiaikkal és leányaikkal együtt, mindenki, aki csak érett eszű volt.” (Nehémiás 10, 29) Kérjük imában Istent, hogy világosítsa meg a mi népünk értelmét is, hogy érett ésszel lássuk meg, hogy jobb döntés nem lehet az életben, mint annak a kezére bízni életünket, akié minden hatalom mennyen és földön. Ha ezt megtesszük nekünk szól majd Jézus Krisztus szava: ” ... kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe.” (Máté 25, 

21)

Bátkai Sándor