Imádkozva ünnepelni

„Az ima nem technikák elsajátítását jelenti, hanem az élethez és minden valósághoz való viszonyulást. Az ima nem rövid idő alatt végzett tevékenység, hanem életmód” – írja Nemes Ödön pasztorál-pszichológus pap. Hívő keresztyén emberekként mindannyian érezzük, tudjuk, hogy az ima létfontosságú a mindennapi életünkben. A közös imában válhatunk eggyé a mellettünk élő testvérünkkel, és ezáltal kifejezhetjük, hogy mi egy Úrhoz tartozunk.

Ebből a megfontolásból került sor a december 6-án, 17 órai kezdettel a X. Kárpát-medencei Imanapra, amelynek ezúttal a Mosóczy-telepi református templom adott otthont. A 2004. december 5-i magyarországi szavazás váltotta ki az imanapot, amelyet a Kárpát-medencei nőszövetségek indítottak el a sérelmek és sebek begyógyítására. Azóta eltelt tíz év és Istennek hála, mára már több ezer református ember imádkozik egy időben minden év december első vasárnapján.

A Mosóczy-telepi református templomban közel 150-en gyűltek össze, az aradi és Arad környéki gyülekezetekből. A belvárosi, gáji, a Mosóczy-telepi, az angyalkúti és a szentleányfalvi református hívek együtt imádkoztak, és énekeikkel dicsőítették az életnek Urát. Az alkalom nt. Baracsiné Dávid Zsuzsanna, arad-belvárosi lelkipásztor bemutatójával kezdődött, amelynek során a Szerbiai Református Keresztyén Egyház rövid történetével és gyülekezeteivel ismerkedhettek meg a jelenlevők. Idén a délvidéki református nőszövetségek állították össze az imanapi anyagot. Ezután ének- és imaszolgálatok következtek. Az igehirdetést nt. Vékony Zsolt József, szentleányfalvi lelkipásztor végezte a Mt. 15, 21–28 alapján. Az alapigében egy édesanyával találkozhatunk, a kaneus asszony személyében, aki kitartóan könyörgött Jézushoz a megszállott lányának a gyógyulásáért. Az igehirdetés három létfontosságú dologra hívta fel a figyelmet: az Úrhoz való őszinte könyörgésre, az álarcaink levetésére, valamint az alázatra. Az igehirdető külön kiemelte, hogy alázat nélkül egy gyülekezetben sem történhet előrehaladás és növekedés.

Az igehirdetést és a közös imádkozást követően sor került a Mosóczy-telepi templom felszentelése 20 éves évfordulójának a megünneplésére. Ennek keretén belül, nt. Józsa Ferencz, mint a gyülekezet volt lelkipásztora, emlékezett vissza a Mosóczy-telepi templom építésére és az itt folyó lelki munkára. Ugyanakkor kitért az ifjúsági, a kladovai gyülekezeti házak, valamint a németszentpéteri templom építésére és az ezzel kapcsolatos áldások megtapasztalására. Ezt követően, a mosóczyak énekkari szolgálata következett. Végül a közös gyülekezeti éneket és az áldást követően, bőséges szeretetvendégséggel záródott az együttlét. Mindenki lelkileg feltöltődve, örömmel, és Isten iránti hálával térhetett haza.

Vékony Zsolt József