„Elég néked az én kegyelmem.”
(2Korinthus 12, 9.)
A kegyelem kérdése minden korban kötődött az emberi élethez. Abból az alapállásból indulhatunk ki, hogy a szeretet Istene boldog örök életre teremtette az embert. Mindez a tiszta, bűntelen élet jutalma. A végleg kegyvesztett Sátán a bűn miatt jutott olyan ítéletre, amelynek soha nem lesz vége. Istennél nincs ravasz kegyelemosztás. Mindenki azt aratja a „túlsó parton”, amit e földön vetett! A „dörzsölt” emberi megoldás viszont napjainkig jelen van, hiszen a magas beosztású európai, amerikai… stb. vezetők gyakran kapják meg nyilvánvaló bűneik mellet is a meg nem érdemelt kegyelmet! Az ember sok mindenre mondja, hogy elég! Elég a családi körülményeimből, a betegségből, a szenvedésből. Vannak dolgok, amikre nem mondjuk ki, hogy elég. Az anyagi jólét, a pénz, és amit azon venni lehet, soha nem elég. A legnagyobb jó soha nem az anyagi jó. Van lelki valuta: szeretet, megértés, a másik ember megbecsülése! Az idézett igeversben Isten mondja ki: „Elég néked az én kegyelmem.”
Kedves nemzettársaim! Valós megállapítás: sokszor elégedetlen emberek vagyunk. A másik emberrel hasonlítjuk össze magunkat. Amikor elégedetlen vagyok, szívem mélyén Istennel szemben vagyok elégedetlen. Ha mindened megvolna, ha mindenki szeretne, akkor sem volnál boldog és elégedett ember, amíg bűneid nincsenek megbocsátva. Isten elégedetlen veled, erről beszél a lelkiismereted. Ha kimondasz egy szeretetlen szót, vagy olyat teszel, amit nem lett volna szabad, belül megszólal a vészcsengő. Nem lehetsz boldog ember, amíg ez el nem hallgat. Ezért fordulnak el az emberek Istentől, ezért szól éjjel-nappal a rádió, és egyéb zajkeltő eszközök, hogy ne hallják lelkiismeretük szavát. Nem lehetsz elégedett ember, amíg van meg nem bánt bűn az életedben. Isten ezt szeretné velünk megértetni. A kegyelem az, hogy Valaki már fizetett. Ma úgy nézz a keresztre, hogy ott Jézus mindenért fizetett. Hadd mondhassa ki ma az Úr: „Elég néked az én kegyelmem!” Szükségszerű tehát, amíg fizikai testben élünk, elismerni, hogy bűnnel terheltek vagyunk mi is, mert kegyelmet csak az kaphat, aki földi életében elkéri Istentől a bűnbocsánatot! Jézus nem a szellemekért, a bukott angyalokért áldozta életét a kereszten. Ezért, aki fizikai testben, földi életében elismeri bűnös voltát, hogy a Sátán áldozata lett, kegyelmet kaphat az Örökkévaló Istentől, és örökölheti a helyet, amit számára készítettek a mennyországban.
Drága magyar testvéreim! A Biblia közli a Szentlélek mindennapra szóló üzenetét: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket.” (Zsidók 3, 7–8.)
Még benne élsz a „mában”, a kegyelmi időben. Még hallhatod Jézus szavát. Megdobogtatja-e szívedet Isten beszéde? Vigyázz, meg ne vesd azt, aki a mennyből szól. Isten beszéde élő és ható. Bekerül a szívedbe, és belül cselekszik. Az Ige mélyre hat, a legelrejtettebb és legmélyebb dolgainkig. Minden hiábavaló szóért számot adunk az ítélet napján. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sám 16, 7b). Engeded-e, hogy egy szelíd szempár onnan a keresztről nézze szíved indulatait? Az Igével szemben soha ne keményítsd meg a szívedet. A kemény szív olyan, mint az útfél. Az Igét meg lehet szokni. Már ez is keménység. Vigyázz, nehogy csak szöveg legyen számodra az Ige! Szívünket megkeményítheti a hamisság, a képmutatás. Jézus nem tudott mit kezdeni a képmutatókkal. Vesd le az álarcot, hogy olyan lehess, amilyen a valóságban vagy. A képmutatókat nem fedi be Krisztus vére. Gyere ki a világosságra – Jézus kéri! Soha ne felejtsd el, hogy Isten Egyszülött Fiát adta érted. Mi lesz veled, ha ekkora szeretetre sem lágyul meg a szíved?! Jézus ott áll Jeruzsálem felett, és folynak a könnyei. „Hányszor akartam, de te nem akartad.” Szólítsuk meg hát Jézust az imádságos ének szavaival: „Ó, jöjj szívembe áldott Jézus, így száll imám most feléd. A lelkem oly csüggedt és fáradt, jöjj szívembe, jöjj ma még”!
Bátkai Sándor
Hozzászólások