Jobb később, mint soha

„Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!”

                                                                                        (Zsidók 3, 8)

Fizikai életünkre nézve, nagy igazságtartalma van a népi bölcsességből fakadó megállapításnak, hiszen életbevágóan fontos dolgok elmaradása olykor visszafordíthatatlan helyzetet okoz. Napjainkban gyakran hallunk olyan híradást, amelyben aggódó hangon szólnak az ebolajárvány növekvő terjedéséről. Egyes szakértők már úgy vélik, hogy a világjárvány kialakulása ellen már jóval korábban komoly intézkedéseket kellett volna tenni. Gyakran hallunk híreket az Iszlám Állam terrorista cselekedeteiről, kegyetlen pusztításairól. 60 ország összefogását jelentették be, amelyek vállalták, hogy harcolnak az iszlám kalifátus terroristáival.

Nincs új a nap alatt. Aki átfogóan tudja szemlélni a történelmi eseményeket, világosan látja, hogy kérlelhetetlen szellemi csata folyik ősidők óta a jó és a gonosz erői között. Ennek a harcnak látható fizikai lecsapódásai vannak. Olykor a résztvevők nem is tudják, hogy eszközeivé váltak egy sötét hatalom megnyilvánulásának. Elborzadva látjuk, hogy a terroristák az iszlám vallás nevében gyilkolnak, rombolnak. Ha néhány száz évet visszapergetünk a történelem sárguló lapjain, számos sötét feljegyzést látunk az inkvizíció korának elképesztő kegyetlenkedéseiről, amikor a magukat kereszténynek mondó egyházvezetők ítéltek máglyahalálra sok, hitét komolyan vevő keresztény embert. Még leírni is nehéz a válogatott kínzások sokaságát, amelyeket a hitvédelem nevében hajtottak végre. Ha valakit kiátkoztak, gyakorlatilag törvényen kívülinek tekintették, és bárki végezhetett vele. A reformációt követően számtalan prédikátort ítéltek életfogytiglani börtönre, gályarabságra. A bűnök újratermelődnek, mindegy, milyen címszó alatt, amíg a világ Teremtő Ura meg nem állítja a sötét erők munkáját. Ennek a végpontnak közelségéről Isten igéje világosan szól nekünk.

Kedves magyar nemzettársaim! A kemény, érzéketlen szívű ember képtelen befogadni az evangélium üzenetét, hogy nem kell a sötét erők rabságában élni. Minden borzalmat, amely ezen a földön történik, a bukott angyalfejedelem Lucifer lázadása zúdított az emberekre. Ezért Neki az emberi értelmet meghaladó, súlyos büntetést kell elszenvednie, amit az ige pokolnak nevez. Mind a menny dicsőségét, boldogságát, mind a pokol kínjait véges értelmünk nem tudja igazán befogadni. Erről világosan szól a Biblia, amikor Pál apostol úgy fogalmaz, hogy amit szem nem látott, fül nem hallott, olyan boldog országot készít Isten az övéi számára. A pokol borzalmairól pedig maga a Megváltó mondja, hogy nem az embernek készíttetett, hanem a Sátánnak és gonosz angyalainak. Jézus Krisztus teljes súlyában látja a helyzetet! Éppen ezért, hogy az ember elkerülje a felfoghatatlan borzalmat, saját isteni életét adta. Ennek a nagy szeretetnek figyelmen kívül hagyása válik megbocsáthatatlan bűnné a túlsó parton, amit ott helyrehozni már nem lehet.

Mindennapi életünk szempontjából hasznos lehet a címben idézett közmondás. Lelki értelemben viszont nagyon veszélyes, mert senki sem garantálja számunkra a holnapot. Akaratunktól függetlenül, bármikor átléphetünk a halál mezsgyéjén, és ha nem tettük meg a döntő lépést Isten felé itt, az a rövid mondat lesz érvényes számunkra, hogy „késő bánat!”

Drága magyar testvéreim, a múltban úgy hangzott a felszólítás: „Készülj Istened elé, óh, Izráel”. Ma nekünk szól a sürgető üzenet, a Szentlélek hangja: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!” Legyen fülünk és érző szívünk meghallani, hogy a kegyelem ajtaja nyitva van számunkra, csak be kell lépni rajta.

Bátkai Sándor