Második advent

Az első advent,azaz Jézus Krisztus földre jötte a történelemnek egy Isten által jól meghatározott idején történt. Bálám jövendölése után 1500 évvel ragyogott fel a betlehemi csillag. Ezt látták a keleti bölcsek. Eljött e földre, hogy élete érettünk égjen el Isten oltárán. 

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta…” (János 3,16) Nos, mi is egy-egy kis világító gyertyaszál kell legyünk, akik Jézus fényét adjuk tovább. Ez viszont csak úgy történhet meg, ha fényünket a Szentlélek olaja táplálja, úgy, hogy a Lélek a Jézustól vett olajjal tartja fenn a világító hívő életlángját, amint azt Jézus világosan megmondta: „a Lélek az enyémből vesz, Rólam tesz bizonyságot.”

Az eredményes hívő élet számára egyedüli mértékegység Jézus Krisztus élete. A világmindenséget teremtő, véges értelmünkkel felfoghatatlan, hatalmas Isten hajlandó volt a mi megmentésünkért azt a nagy áldozatot meghozni, hogy egyszerű fizikai testben lépjen be az ember számára teremtett világba. Nagy szegénységben, alázatosságban, egy kis betlehemi istállóban. Ez a végtelenül szerény megjelenés teljesen eltért a természetes emberi gondolkodástól. Nem csoda, hogy a keleti bölcsek is a királyi gyermeket Heródes palotájában keresték. A kor vezető személyiségei, papok, írástudók nem „alacsonyodtak le” addig, hogy egy ilyen szegény sorsú, alázatos Megváltójuk legyen! Az ember jelleme azóta sem változott. Ma is tele vannak az emberek túlméretezett becsvággyal, büszkeséggel. Ezen bukott el Lucifer is, a fényes csillag. Sajnos, ennek a hibának levét itta sokszor a történelem folyamán  a mi népünk is, amely „büszke magyar” voltából eredően nem hallgatott a jó szóra, az isteni figyelmeztetésre!

Tart a nagy ünnepi készülődés. Csillogó fény árasztja el az üzleteket. A reklámok csalogató vonzása elől nehéz szabadulni. Kevés ember gondol arra, hogy a szíve is lehet a Megváltó megszületésének helye, ha nem zsúfolja tele mindenféle földi múlandósággal, amely miatt nem marad hely Jézus számára. Mert Jézus nélkül a karácsony hamar múló üres eszem-iszom alkalom. Amerikában már csak egy napra korlátozódik a karácsonyi ünnepség, utána jön a „boxing day”, és tart az ajándék-cserebere. Aki nem tud alázatosan Jézus nyomdokába lépni, nem számíthat mennyei áldásra, mert a felemelkedésnek alaptörvénye, hogy Isten az alázatosokat emeli fel. Most, e karácsony előtti napokban érdekvédelmi szervezetünket is csalódás érte, hiszen nem jutott kormányzási szerephez. Higgyük el, hogy az Úr csodásan működik, bár útja rejtve van. Merjünk „kicsinek” lenni, és imában hittel kérjük el népünk számára az áldásokat. Ameddig saját erőnkkel harcolunk, verekszünk érte, addig mi is kárt szenvedünk, mert a harc mindig sérüléssel jár és megfosztjuk Istent attól, hogy Ő maga harcoljon értünk. „Még jönni fog egy jobb kor – mondja Vörösmarty Mihály –, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán!” Ha népünk szívébe zárja az értünk megszületett Megváltót, vége lehet a hosszú magyar adventnek, mert Ő maga lesz a garancia arra, hogy eljön a jobb kor. A prófétai lelkülettel megáldott Vörösmarty úgy fogalmazza ezt meg a „Vén cigány” című versében: „hadd jöjjön el Noé bárkája, mely egy új világot zár magába…” Nos, a menekülésnek ez a bárkája eljött 2000 évvel ezelőtt, és úgy hívják, hogy Jézus Krisztus, aki a magyar népet is úgy szereti, hogy életét adta értünk.

Adja Isten, hogy legyen ez a karácsony minden magyar ember számára a szeretet, a béke és az őszinte egymásra találás ünnepe és arról a Megváltóról szóljon, aki mindezt elhozta nekünk e földre. Csak így lehetünk a második advent nyertesei, mert Ő megígérte, hogy eljön nagy hatalommal, hogy elvigyen az örök honba minden embert, aki Őt a szívébe fogadta.

Bátkai Sándor