Mit hoz a jövő?

„Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden Ő parancsolatát, amelyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened…” (5. Mózes 28, 1)

Közismert dolog, hogy minden ember a boldogabb jövő reménységével lépi át az új év küszöbét. Az óév utolsó másodperceinek harsogó vissza számlálása után derűs koccintás következik, és boldog üdvözlő szavak cserélnek gazdát. Azután, néhány óra elmúltával minden folytatódik ott, ahol korábban tartottak az események. A betegségek megmaradnak, az anyagi gondok továbbra is nyomasztóak, sok ember lelkivilága korábbi depressziós hangulatának foglya marad. Ünnep után fáradt arcú emberek folytatják szürke hétköznapjaikat. Hosszú távú, időtálló lelki békét csak akkor nyer az ember, ha a bennünk levő Isten-formájú űrt maga az Örökkévaló foglalja el.

Isten küldötte – az angyal –, amikor elhozta a Megváltó születéséről szóló üzenetet Józsefnek Immánuel néven jelentette be, ami azt jelenti, hogy Velünk az Isten. Hogy van velünk az Isten: belerejtetten! Ahogy az asszony belerejti a kovászt a lisztbe és az ott elvégzi feladatát, úgy Jézus Krisztus él annak szívében, aki Őt befogadja és átformálja életét, és elkezd másképpen gondolkozni, érezni, cselekedni. Megnyílik a szeme és kezdi látni, hogy ha hittel megteszi azt, amit Jézus mond az igében, egyszerre csak „bejönnek” a dolgok: könnyebbek lesznek a terhek, ezzel csökkennek az aggodalmak, rendbe jönnek a családi viszályok és lassan megváltozik körülötte a világ. Ezt ígérte meg Jézus: fel akar szabadítani a földhöz kötött gondolkodás rabságából. Ha ellenben az ember tudatosan visszautasítja Jézus segítségét, szívén kívül tartja Őt, akkor lelki értelemben, Isten igéje szerint halottnak minősül. Bár fizikailag él, családot nevel, tesz-vesz, alkot, emberi mércével mérve lehet, nagy dolgokat is tesz, mégis ha nem volt életében Isten szerinti újjászületés, mindez nem elég az örök élethez, mert „akié a Fiú azé az élet…” (1 János 5, 12) Jézussal szívemben élni nem azt jelenti, hogy tudok létezéséről, és hiszem, hogy Ő élő, uralkodó hatalom. Az ördögök is hisznek, mondja az ige, csak nem cselekszik Isten akaratát. Jézussal élni olyan, mint amikor a földi családban együtt élek házastársammal, gyermekeimmel napi szeretet közösségben. Ott van teljesen az életemben. A drámai helyzet akkor áll be, ha a szoros közösség hiányában a lelkileg halott embert ebben az állapotában éri el a biológiai halál. Mert a fa ott marad, ahová dőlt, és a fa mindig arra dől, amerre életében hajlott, és amit itt e földön elkezdett, az folytatódik odaát. Amint átlép a mezsgyén – mert elvégezett dolog, hogy az ember egyszer meghaljon és utána az ítélet – azonnal megnyílik a szeme, és nyomban látja, hogy végzetes és visszavonhatatlan helyzetbe jutott, hogy elszalasztotta élete legnagyobb döntését és nincs korrigálási lehetőség. Csillapíthatatlan lelkiismeret-furdalás keríti hatalmába, a reménytelenség mérhetetlen fájdalmában pokoli kínokat érez… ez már maga a pokol! Mentsen meg Isten ettől bennünket… keressük Isten országát, amíg lehet.

Kedves nemzettársaim! Isten ma bennünket hív kegyelmesen, hogy hallgassunk az Ő szavára, fogadjuk szívünkbe azt a Jézus Krisztust, aki életét áldozta a magyar népért is. Csodálatos áldásokat készít számunkra a 2013-as évben. Ha teljesítjük parancsolatait, a föld minden népénél feljebbvalóvá emelhet. Nála nincsen lehetetlen, sőt abban telik kedve, hogy megáldja a magyar népet is, ha hozzá fordul. Hogy mit hozz a jövő? Ha imádkozó szívvel Tőle kérjük el: áldást, kegyelmet, békességet népünk számára. Legyen ez évben igazi B.ú.é.k., azaz Bízzuk Újra Életünket Jézusra.

Bátkai Sándor