Mit üzen Ninive ma nekünk?

„Ki tudja, talán felénk fordul és megszán az Isten…és nem veszünk el!

                                                                                         (Jónás 3, 9)

 A Biblia számos üzenete tudósít bennünket arról, hogy az utolsó időkben nagyon sok nehézség szakad e világra. Isten minden korban megpróbálta felkészíteni az embert a várható eseményekre. Jézus Krisztus, majd az Őt követő apostolok  is gyakran szóltak arról, hogy mivel kell szembenéznie korunk emberének. „…megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.”   (1Kor. 10,11.)

Nem kell sokat kutatnunk az események között, elég csak a napi híradót megnézni, és szembesülünk a világ minden táján folytonosan jelentkező tragédiákkal, természeti csapásokkal. Ezen a nyáron Kelet-Európa népei az özönvízszerű eső és az árvizek pusztítását kell elszenvedjék. Napjainkban folyik a visszaemlékező sorozat az első világháború eseményeire, amelyet rövidesen a második világégés követett. A fegyverek azóta sem hallgattak el. Az emberi kapzsiság okozta gazdasági válság hátterében erősen polarizálódó világ képe körvonalazódik. Ebben a nehéz korban nekünk szól a figyelmeztetés: „Aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.” (1 Kor. 10,12)

Miben lássa meg? Azokban, ami megíratott nekünk tanulságul! Bár sajnos sokan mégsem tanulnak ebből, megcsalva önmagukat azt hiszik, hogy közösségük van Istennel, pedig valójában nincsen. Értékeinket nem kell megtagadjuk, de ezek mellett nagyon fontos az őszinte szembenézés hibáinkkal, mert csak azok megvallása után kaphatjuk meg Isten megbocsátó kegyelmét. Nagyon tanulságos lehet számunkra a jeles német tudós, dr. Werner Gitt professzor megállapítása saját népének tevékenységéről: „Rólunk, németekről azt mondják, hogy ’költők és gondolkodók népe’ vagyunk. Németországból indult el a reformáció Lutheren keresztül, úgy, hogy ismét a Biblia lett a hit és igehirdetés alapja (sola scriptura!). De sajnos, mást is el lehet mondani rólunk:  milyen sok filozófiai rendszert találtak ki éppen német földön. Német költők és filozófusok, mint Lessing, Kant, Hegel, Feuerbach, Marx, Engels és Nietzsche különféle istenellenes eszmék úttörői voltak, mint felvilágosodás, kommunizmus, nemzeti szocializmus, egzisztencializmus és más irányzatok.”

Nos, a mi népünk életében is találunk pozitív elindulást. Ilyen volt a keresztyénné válás. Az is értékelendő, hogy népünk jelentős csoportja viszonylag hamar kebelébe fogadta a reformáció jó irányba mutató törekvéseit. A Tordán tartott 1568. évi országgyűlés, Európában először, a vallásszabadság elemeit magában foglaló határozatot hozott. Erdély menedéket adott az anabaptista úttörőknek stb. Ugyanakkor mi is felsorolhatunk több olyan eltévelyedést, amelyek nagyban hozzájárultak, hogy népünk élettere „zsebkendőnyivé” zsugorodott, és a fogyás, pusztulás nyilvánvaló jelei napjainkig fennállnak. Isten Fia – Jézus Krisztus – a keresztáldozat után jelentette ki, hogy „nékem adatott minden hatalom mennyen és földön”! Nemzeti létünk kezdete óta „Mária országa” néven szerepel sokak ajkán Magyarország. A minden hatalom birtokosát háttérbe szorította sokak szívében a nagy gonosz bajkeverő. Továbbá: gyakran halljuk a büszke megállapítást, hogy az unitarizmus az egyetlen magyar alapítású vallás. Itt egyesek újra megfosztották a világ Megváltóját Isten Fiúságától. A sort még folytatni lehetne, amíg eljutunk a holokausztig, amelyek mind egyértelmű szembehelyezkedést mutatnak az örök Istennel. Ebben az állapotban változást csak Isten tud létrehozni népünk életében. Amíg nagyon sok ember jövedelmi forrása, anyagi léte függ a téves alapon nyugvó vallási-politikai építmény fantartásától, addig nincs emberi erő, amely le tudná ezt bontani.

Kedves nemzettársaim! Itt, Kelet-Közép-Európában élünk és nem tartozunk a latin, szláv és germán népek nagy családjához. Történelmünk bizonyítja, hogy szomszédaink nem igazán váltak segítőkész barátainkká. (Időnként elődeink is okot adtak rá.) Még a tengeren túliak is cserbenhagytak, amikor a legnagyobb szükségünk lett volna támogatásukra. Jelenünk és jövőnk biztosítása érdekében csak egy út áll rendelkezésünkre: amit Ninive lakói tettek! Jónás próféta Isten egy mondatos üzenetét vitte el hozzájuk: „Még negyven nap és elpusztul Ninive!” Az ige viszont úgy folytatódik, hogy „Ninive lakósai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja.” Rendkívüli fontossága volt annak, hogy a legmagasabb vezetők (a király és a főurak) a megtérést célzó intézkedések élére álltak és kezdeményezői lettek a totális változásnak. Szükséges lenne a bibliahű gyülekezetek összefogásával elindítani egy olyan imacsatát népünk érdekében, amely felmelegítené minden magyar ember szívét, hogy mindenki részt vehessen e nagy nemzetmentő összekapaszkodásban. Kopogtassunk együtt a Mindenható örök Isten ajtaján. Ha felismerik ennek szükségességét a népünk számára meghatározó jelentőséggel bíró vallási és politikai vezetők, Isten áldotta, kegyelmet nyert, virágzó nemzet lehetünk mi is.

Bátkai Sándor