Ökumenikus fohász a Templomért és Iskoláért

A temesvári történelmi egyházak és magyar oktatási intézmények október 6-án, vasárnap ökumenikus esti áhítatot tartottak a Temesvár belvárosi református templomban. 

Egyházi vezetők és pedagógusok immár második alkalommal együtt imádkoztak azért, hogy megmaradásunk két alappillére – a Templom és az Iskola, óvodától az egyetemig – megerősödjön. Az ökumenikus istentiszteleten részt vett Fazakas Csaba református esperes, Kovács Zsombor evangélikus és Boros Róbert baptista lelkipásztor, igét hirdetett Kocsik Zoltán spirituális lelkipásztor.

Az ökumenikus áhítat során a történelmi egyházak képviselői, pedagógusok és diákok együtt könyörögtek iskoláink, gyermekeink, unokáink, magyar közösségünk jövőjéért. Az igehirdetés során Kocsik Zoltán ifjúsági lelkész, spirituális atya az iskola és az egyház, a pedagógus és a lelkipásztor felelősségéről és kötelességéről beszélt, akik Isten ajándékaként kell tekintsenek minden gyermekre, szociális helyzetüktől és képességeiktől függetlenül. „A mai fiatalok keresik a példaképeket – mondta Kocsik Zoltán. Szomjazzák az olyan embereket, akiktől tanulhatnak valamit, akik adhatnak nekik valamit. Az igazi értékeket nem a popsztárok és a színészek, hanem az igazi pedagógusok, a papok és a szülők testesítik meg, akik mernek nevelni, és akik mernek értéket mutatni.” A spirituális atya szerint a pedagógus a magvetőhöz hasonlatos, aki elhinti a tudás és az emberség búzaszemeit és türelmesen vár rá, hogy a mag kikeljen, kicsírázzon és termést hozzon. Hisszük azt, hogy a mi munkánk nem hiábavaló, akár lelkipásztori, akár tanári munka, akár nevelői munka. A munka, a szeretet, amit egy gyermekre fordítottunk, nem vész el. Lehet, hogy a mag nem most fog kikelni, hanem majd az életben. amikor a gyermekből szülő vagy nagyszülő lesz. Kocsik Zoltán spirituális végezetül arra hívta fel a figyelmet: amikor a lehangoló statisztikák arra késztetnének, hogy feladjuk a harcot, nézzünk a pedagógus és a lelkész szemébe, ahol meglátjuk a bizakodást, a reményt. „Amikor az ember reményteli és bizakodó, akkor ezt a kilátástalan helyzetet nem akarja egyedül megoldani, hanem rábízza a Jóistenre!”

Az alkalomhoz leginkább illő költeményt, Reményik Sándor Templom és Iskola című versét Mucsi János adta elő. Az ökumenikus áhítat befejező részében egy Szekszárdról érkezett kis versmondó csapat gyönyörű szavalatait hallgathatták meg az egybegyűltek, akik az érdeklődés hiánya miatt idén elmaradt lugosi Szombati Szabó István szavalóverseny helyett Aradon, a Szabadság-szobornál és a Vesztőhelyen, valamint Temesváron adtak ízelítőt művészetükből. Orcskai Mariann felkészítő tanár IV.–VI. osztályos tanítványai – Kakukk Róbert, Fatti Korina, Varga Erika, Csontos Fanni, Steller Anna és a tavaly Lugoson nagydíjat nyert Horváth Norman – Kányádi Sándor, Móra Ferenc, Benedek Elek, Egyed Emese és Pósa Lajos verseit szavalták el, elbűvölve és nagy tapsra ragadtatva a közönséget.

A történelmi egyházak lelkipásztorai megáldották a jelenlevőket, az ökumenikus rendezvény résztvevői együtt énekelték el a Boldogasszony anyánk kezdetű ősi magyar himnuszt és Nemzeti imánkat.