Tarts ki még, hogy megállj!

December első vasárnapjával megkezdődtek a karácsonyt megelőző adventi ünnepi előkészületek. Az advent szó jelentéseeljövetel, a latin Adventus Domini kifejezésből származik.

A mindenkori ember életében jelentős helyet foglal el az eljövendő események várása. Különösen, ha az életünk számára meghatározó változásokat hordozó ígérethez kapcsolódnak. Ilyen, a világmindenséget érintő ígéret hangzott el az Édenben, amikor Isten bejelentette a Megváltó eljövetelének ígéretét. Sok évszázad hatalmas változásai után elkövetkezett a történelemnek egy olyan 400 éves szakasza, amikor az emberiség számára nem volt prófétai kijelentés. A korábbi ígéret beteljesedését várta sóvárogva Izráel népe, amely ugyanakkor reménysugárt jelentett a Föld minden népe számára. Amikor viszont Isten naptára szerint „betelt az idő”, felragyogott a betlehemi csillag és a megígért Szabadító, a Teremtő Isten küldötte, az egyszülött Fiú belépett a tér és idő által korlátolt világunkba. Jézus Krisztus földi, hozzánk hasonló emberi testben mondta el a megváltás örömüzenetét, amint utalt erre sok évszázaddal korábban Mózes: Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat, mint én: azt hallgassátok! (5 Mózes 18,15.) Nos, az ige „jó híre” továbbra is egyszerű emberek közreműködése által kell eljusson a föld végső határáig. Isten erre a célra nem küld angyalokat e földre. Jézus Krisztus megáldoztatásának nagy eseménye hús-vér emberek szeme láttára történt, ezért Jézus a szemtanúkra, egyszerű emberekre bízta az események hirdetését. Pál apostol, aki a damaszkuszi úton találkozott Jézussal, így fogalmazta ezt meg: „mert nem zugban történt cselekedetekről szóltam” (Ap. Csel. 26, 26.). A megváltás művének nagy eseménye után Jézus Krisztus visszatért dicsőséggel az Atyához, de előbb csodálatos ígérettel búcsúzott tanítványaitól: elmegyek, és helyet készítek számotokra, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. E csodálatos ígéret megmozgatta a tanítványok fantáziáját, és nyomban arról érdeklődtek, hogy mikor történnek meg ezek az események. Jézus nagyon világosan fogalmazott: nem a ti dolgotok, hogy az időket kutassátok, nektek más, fontos parancsot adok: „lesztek nékem tanúim…” (Ap. csel. 1, 8). Szomorú, hogy az emberek nem akarnak tudomást venni Jézus Krisztus határozott parancsáról és különböző világvége-jóslatok rendszeresen szárnyra kapnak, eddig persze mindegyik hamisnak bizonyult. Napjainkban a maja naptár jóslatai alapján népszerűsítik azt a következtetést, hogy 2012. december 21-én eljön az apokalipszis. A jóslatok szerint világunk népességének egy része elpusztul, más része átnemesül. Fényes csalás! Jézus nem hagyta tanítványait, és ma, bennünket sem hagy tudatlanságban. Világosan szól arról, hogy az utolsó időkben nehéz napok jönnek. Amikor a valóban nehéz idők bekövetkeznek, azt mondja Jézus: emeljétek fel a ti fejeteket, mert közel van a ti váltságotok! Más szóval, ne a rossz, felelőtlen tévtanítók híreinek rabságában éljetek, nem ezt készítettem számotokra. Egyszer ennek a bűn alá rekesztett világnak valóban vége lesz, de mi nem ezt várjuk, hanem azt, amit megígért, hogy Ő visszajön, és elragadja övéit a nagy nyomorúság elől. Minden egyéb jóslat ördögi megtévesztés.

Drága magyar testvéreim: Istennél semmi sem lehetetlen! A mi népünkért is annyit fizetett, mint bármely más népért. Az üdvösséget nekünk is felkínálja és vele minden földi és mennyei áldást. Ha vállaljuk a hitbeli megújulás útját, gyökeres változás áll be népünk életében. Minden egyes nemzettársunknak komolyan kell vennie a megújulás kérdését magára nézve. Különben nem lesz magyar feltámadás, marad az erkölcsi süllyedés. Tamási Áron úgy fogalmazta meg ezt: „aki embernek hitvány, az magyarnak sem alkalmas!” Világtörténelmi események játszódnak le szemünk előtt. A zsidó nép, amint kivetette Jézust életéből, szétszóratott az egész földön. Immár 64 éve viszont ősi ígéret szerinti hazájukban élnek, és amint lehull szemükről a lepel – amiről beszél Pál apostol – és felismerik Jézusban az Isten küldötte Messiást, lezárul a pogányok számára fenntartott kegyelmi idő. Jézus ma még nekünk is mondja: „aki hozzám fordul, ki nem vetem!” Vele mindent megnyerhetünk: akár földi hazát is, de mindenek felett az örök hazát! Fontos lenne, hogy azonnal a hitbeli teljes összefogás jegyében induljunk neki a választásoknak, kirekesztve minden széthúzó erőt közülünk, és megtapasztalhatjuk Isten áldását.

Bátkai Sándor