Hitélet

Ismételten elítélte a Srí Lanka-i robbantásos merényleteket Ferenc pápa a Szent Péter téren húsvét hétfőn délben mondott beszédében, amelyben kijelentette, hogy az embertelen terrorista támadások soha sem igazolhatók.

Nagyon szép a húsvét éjszakai szertartás. Az egész szertartás segít együtt ünnepelni Krisztus feltámadását, olyan módon, hogy megértjük: igazából az életről van szó, az életről, amely legyőzte a halált, és arról az életről, amihez nekünk közünk van, hiszen mi is mindannyian élni akarunk, és azt akarjuk, hogy az életünk igazából életnek nevezhető legyen.

„Feltámadtam, és veled vagyok! Kezedet rajtam nyugtatod: csodálatos a te tudásod, alleluja!” (Zsolt. 138, 18. 5–6.)

„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre...” (1 Péter 1, 3.)

„Media vita in morte sumus“ – „Életünk közepette körül vesz a halál”. A középkori ember meghatározó élettapasztalatát fejezi ki ez a régi, középkori ének.

Harmadik alkalommal szervezett keresztúti körmenetet Déva utcáin a Szent Antal plébánia.

„Isten, az Úr tanította nyelvemet, hogy az igével támasza lehessek a megfáradtaknak. Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok. Isten, az Úr nyitotta meg fülemet. S én nem álltam ellen és nem hátráltam meg. Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg azoknak, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek. Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem.”
(Iz. 50, 4–7.)

„Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.“
/Lukács ev. 19, 10./

„Így szól az Úr, aki utat készített a tengerben, és a hatalmas vizekben ösvényt; aki kihozott kocsit és lovat, hadsereget és hőst, akik együtt fekszenek, nem kelnek fel többé, kialudtak, mint a mécsbél, és elhamvadtak: „Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok? Igen, utat készítek a sivatagban, és a pusztában folyókat. Dicsőít majd engem a mező vadja, a sakálok és a struccmadarak, mert vizet adtam a sivatagban, folyókat a pusztában, hogy megitassam népemet, az én választottamat. A nép, melyet magamnak formáltam, dicséretemet hirdeti majd.” (Iz 43,16–21)

Helyszín: Arad-belvárosi református templom.
Időpont: 2019. április 7., vasárnap.

„Örvendezz, Isten népe! Gyűljetek össze mind, akiknek kedves az Úr ügye. Szívből örüljetek, akik azelőtt szomorkodtatok. Vigasztalódjatok meg, mint a gyermek megnyugszik anyja kebelén.” (Vö. Iz 66, 10–11.)

„Isten a kövekből is támaszthat fiakat…” /Máté ev. 3, 9./

Az Örökkévaló Isten az embert közösségi életre teremtette. Gondokkal terhelt életünkben nagy szükségünk van stresszoldó, vidám beszélgetésre, amely mosolyt csal ajkunkra, derűt varázsol szívünkbe.

„Testvéreim! Nem szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, hogy atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren, s mind megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben.

„Irgalmasságodra gondolj, Uram, és könyörületedre, mely öröktől való. Ne ujjongjon ellenség fölöttünk; szabadítsd meg, Istenem, népedet minden sanyarúságából.” (Zsolt 24.,6.3.22)

„Ha kiált hozzám, meghallgatom; megszabadítom és dicsőséget szerzek neki, hosszú élettel áldom meg”. (Zsolt 90, 15–16.)