Anyanyelvi játszóház Piskin

Augusztusban vakációt hirdettek a piski anyanyelvi játszóházban is, ahol az elmúlt esztendő minden péntekén 10-12 kisgyermek hallgatott szebbnél szebb magyar meséket, dalolt, mondókázott és játszott Junie Éva, magyar–román szakos tanárnő vezetésével. 

– A játszóház ötlete tulajdonképpen saját helyzetemből adódóan született, hiszen Székelyföldről kerültem ide, vegyes házasságba és amint megszülettek a gyermekeim, egyre inkább szükségét éreztem annak, hogy magyar közösségbe is eljárjunk velük. Piskin azonban évtizedek óta megszűnt a magyar óvoda, iskola és a templomi közösségen kívül gyakorlatilag nincs is más magyar közeg. Azt viszont láttam, hogy rajtunk kívül is vannak fiatal családok, kisgyermekekkel és biza nagyon kevesen vállalják azt, hogy a 10 kilométerre lévő dévai magyar óvodába, elemibe ingáztassák gyermekeiket. Ezért gondoltam egy anyanyelvi játszóház létesítésére, ahol lehetőség nyílik a piski magyar vagy vegyes családok számára, hogy gyermekeik magyar közösségbe kerüljenek, megtanulják használni anyanyelvüket, megismerjék a magyar kultúra alapjait – meséli a kezdeteket Junie Éva.

Ötletét a helybeli plébános, Tóth János atya karolta fel, aki a plébánia tanácstermében teret biztosít a heti rendszerességű találkozóknak. A játszóház híre hamar szárnya kapott, s jelenleg hét család 12 gyermeke jár el ide minden péntek délután.

Éva igyekszik változatos foglalkozást biztosítani a kicsiknek, bár saját bevallása szerint nagyon elkelne a szakmai segítség. – A gyermekek korosztályi megoszlása elég széles skálán mozog. A legkisebb három hónapos, a legnagyobb második osztályos. Igyekszem úgy megszervezni a tevékenységet, hogy mindannyiuknak lekössem a figyelmét. Míg a két-három évesekkel mondókákat, dalocskákat tanulunk, addig a nagyobbak kézműves feladatokat kapnak. Nem könnyű ennyi gyermekkel foglalkozni, s ráadásul nekem csak anyaként van tapasztalatom ilyen apróságokkal – mondja a játékház lelkes vezetője.

Amikor az anyagi háttérről kérdezem, szerényen elmosolyodik. – Többnyire otthonról viszek ragasztót, ceruzát, színes papírt, mesekönyvet, vagy amire épp szükség van. Próbáltam pályázni a Communitas Alapítványhoz, de formai okok miatt elutasították a pályázatot. E téren sincs még tapasztalatom, nem gondoltam, hogy pontosan meg kell írnom, hány ceruzát, hány ragasztót akarok megvenni. De jövőre jobban odafigyelek majd – mondja Éva. S látszik rajta: annyira lelkén viseli a játszóház működését, hogy igazából fel sem vetődött benne, hogy komolyan igényeljen külső anyagi segítséget. A második kisfia mellett töltött gyermeknevelési szabadság juttatásából önzetlenül kiszorítja a játékház működéséhez szükséges anyagiakat is. Ellenben úgy véli, a szakmai segítség nagyon elkelne. – Én hosszú távon látnám értelmét ennek a játszóháznak. Egyelőre a többség annyira zsenge korú, hogy valójában csak a magyar nyelv bátor használatára törekszem velük, hogy gyarapítsam a szókincsüket. De hamarosan eljön az iskolás kor ideje, és akkor feltétlenül meg szeretném tanítani őket magyarul írni-olvasni. Ehhez jól fogna egy szakképzett tanítónő segítsége. Én mindenképp bízom abban, hogy e játszóháznak jövője van. Hogy többen is be fognak kapcsolódni, és ha nem is pótolja a több évtizede megszűnt magyar iskolát, egy kis anyanyelvi szigetet jelent majd, ahol közösségben lehetnek a piski magyar, illetve vegyes családok gyermekei – osztja meg reményét Junie Éva.

A játszóház egy hónapos szünidő után, szeptember elején újra megnyitja kapuit és szeretettel fogad minden érdeklődő kisgyermeket, illetve családot.