240 éves a városi kórház

Tegnap kora délután emlékeztek meg az Arad Municípiumi Kórház megalapításának 240. évfordulójáról, amelynek megszervezését Dumnici Sándor osztályvezető főorvos, egyetemi tanár vállalta.

Déli egy órakor leleplezték a kórházbejárat kapujának jobb oldalán elhelyezett kis méretű márványtáblát, az avatást a Timnotei Seviciu ortodox érsek által vezetett szertartás előzte meg.

A kórház udvarán, a sebészet épülete előtt folytatódott a megemlékezés, amelynek első szónokaként Dumnici doktor alaposan dokumentált, tanulmánynak is beillő előadásában mutatta be a kórház 240 éves történetét. Mottóként említette beszéde elején: „Bosszantó, hogy mennyi mindent nem tudunk, és szomorú, hogy mennyi mindent elfejeltettünk – de ezt a keveset, ami megmaradt, a következő nemzedékeknek szeretném átadni, hogy ne felejtsük, honnan jövünk, és merre haladunk”. Mint elmondta: a kórház létrejöttében szerepet játszott a város stratégiai helyzete, fejlődése, de a pusztító kolera- és pestisjárványok is.

Az alapító oklevél (szerk. megj.: amint ezt a mostani városi kórház bejáratától balra elhelyezett emléktábla is jelzi) 1775. március 27-én, azaz pontosan 240 évvel ezelőtt írták alá, akkor azonban csak a gyűjtés elkezdését jegyezték be. Hogy mekkora erőfeszítést jelentett akkoriban a kórház építése, azt talán érzékelteti, hogy 1774-ben Arad lakossága mindössze 6000 fő, 1831-ben 13 ezer volt, és a város mai képe még sehol sem volt. Az akkoriak mégis a jövőre gondoltak, s mint Lakatos Ottó monográfiájában állítja: a kórházat elsősorban a szegény sorsú betegek ápolásának igényével hozták létre. 1731-ben adatok vannak arra, hogy a gyógyítás egy újaradi házban folyt, négy orvossal és egy gyógyszerésszel.

Az alapító adományozók összesen négyezer forintot adtak össze, közülük azonban senki nem érte meg a kórház felépültét, erre ugyanis 55 esztendőt kellett várni. 1830 körül az összegyűlt össze 30 ezer forint körül volt, 1832-ben megkezdődhetett az építkezés, amit mellesleg addig az aradi vár építése körüli gondok is akadályoztak (mint ismeretes, Aradot a vár építése kapcsán el karták költöztetni akkori – és mai – helyéről). A háromezer áldozattal járó 1831–32-es kolerajárvány azonban lökést adott a kórházépítésnek, amelynek korában épült egyébként az izraelita hitközség iskolája és a zsinagóga is Chorin Áron rabbi irányításával. Bohus báró 30 ezer téglát adományozott a kórház építéséhez, a terveket pedig, amelyeknek megfelelően egy akkoriban európai színvonalú intézet épült, a pesti császári építész, Rieger Pius Antal ingyen készítette el. Az alapkövet (és abban a megszentelt urnát) 1833. július 8-án rakták le. A Ferenc tér és Varjasi út sarkán emelt központi épületbe 1834-ben már, két szalonban, betegeket ápoltak, 1835-ben megszentelik a kápolna keresztjét, és teljes kapacitással működik a 120 ágyas kórház, amelynek első főorvosa a neves magyar drámaíró, Csiky Gergely édesapja, Csiky János volt, a neves sebész és szemorvos, aki elsőként vezette be Aradon az éterrel történő altatást. 1849-ből adat van az első vakbélműtétre, 1857-ben a kórházat közkórházzá nyilvánították.

Az előadó ismertette a kórház működésének és fejlesztésének további állomásait; 1877-ben például különleges adókból új épületet vásároltak számára,

A mostani sebészet épületét a múlt század elején emelték. A víztorony 1896-os befejezése után az ivóvíz bakteorológiai vizsgálatát Victor Babeş végezte el, s ennek nyomán megtörtént a víz bekötése a kórházba.   

Kezdetben az orvosok többsége Bécsben és Budapesten tanult, s a kórházat neves főorvosok irányították. 1921-től az igazgató főorvos Aurel Damian lett.

1935-ben öt szekción már 500 ággyal működött a városi kórház, 1955-ben a sebészet épületére még egy emeletet húztak. Az előadó megemlítette az akkoriban itt gyógyító vezető orvosok nevét, majd kitért arra, hogy 1992-ben az aradi Vasile Goldiş Egyetemen megindult az orvosképzés, amelyben, amelyben kiemelkedő szerepe volt az akkori rektor Aurel Ardelean professzornak. A városi kórház napjainkban egyetemi klinika.

Ha van múltunk, a jelen kötelezővé válik, s csak azoknak lesz jövője, akiknek múltjuk van – zárta előadását Dumnici professzor. 

A rendezvény keretében felszólalt több jelenlévő vendég is.

Nicolae Ioţcu megyei tanácselnök a múltba való visszatekintés után kitért arra, hogy ismét a helyhatóságok fennhatósága alá került az egészségügy, és mindent megtesznek annak fejlesztésére a lehetőségekhez mérten, az orvosi ellátás színvonalának európai színvonalra emelésére, hogy a betegeknek ne kelljen más városokba, országokba menniük, ha gyógyulni akarnak.

Gheorghe Falcă aradi polgármester köszönetet mondott a múltnak, amely felemelte Aradot, kórházat, konzervatóriumot hozott létre, mindez olyan embereknek köszönhető, mondta, akiknek volt víziójuk, jövőképük, majd kiemelte: a társadalomnak többet kellene törődnie, jobban meg kellene becsülnie azokat, akik tisztességesen végzik mindennapi, hasznos munkájukat, egyebek közt a betegek gyógyítását. Megjegyezhetjük azon bejelentését, miszerint 2016 után a helyi adminisztráció legalább 50 millió eurót fordít majd az egészség infrastruktúrájának második szakaszbeli fejlesztésére európai alapokból.

Rövid beszédet mondott még Aurel Ardelean, a Vasile Goldiş Egyetem elnöke, aki annak idején, 1993-ban elindította az orvosképzést az egyetemen, Teodora Olariu, a megyei kórház menedzsere, a kórház egykori, ma nyugdíjas alkalmazottja, aki az alkalomra írott hosszú versét is felolvasta, és Celus Ciobanu dr., mellesleg képzőművész, aki a kórház udvarára az általa tervezett, Koszorú a névteleneknek című, a névtelen gyógyítóknak és gyógyítottaknak szánt emlékművet képzelt el.