A bátorság, összefogás és hit jegyében

A Kenyérmezei csata 540. évfordulója alkalmából szervezett zarándoklatot a dévai Szent Ferenc Alapítvány, a Kárpát-medencei Kinizsi Szövetséggel és a Mária Út Egyesülettel karöltve.

A rendezvény a szászvárosi Szent Erzsébet Gyermekotthon udvarán kezdődött, ahol az alapítványi gyermekek dévai reneszánsz tánccsoportja keltette életre a korabeli hangulatot. A rendezvény fénypontjára Alkenyéren került sor, ahol a hajdani kápolna, illetve emlékművek helyén álló Kinizsi Pál-mellszobrot koszorúzták meg a résztvevők. Böjte Csaba ferences szerzetes rövid köszöntőjét követően ünnepi beszédet mondott Fábry Szablocs, Nagyvázsony Polgármestere, a Felvidéktől Délvidékig és Balatonfelvidéktől Székelyföldig terjedő Kinizsi Szövetség elnöke.

– Öt esztendővel ezelőtt alakult meg a Kinizsi Szövetség és ez már a negyedik esztendeje, hogy itt, Alkenyéren emlékezünk meg a kenyérmezei csata hőseiről. Idén is sokfelől jöttünk – Felvidékről, Délvidékről és Balatonfelvidékről, Nagyvázsonyból –, hogy emlékeztessünk mindenkit arra, hogy Kinizsi Pál nem egy mesehős, hanem egy valós személy, akinek nagyon sokat köszönhettünk a magyar megmaradás szempontjából. Hiszen itt, a Kenyérmezőn 1479 októberében zajló csatában gyakorlatilag kiverte Erdélyből a törököt, megmentve ezzel Erdély földjét, népét, hiszen a továbbiakban a török rabló, fosztogató szándékkal ugyan még zaklatta e vidéket, de hódító szándékkal már nem. S míg egy emberöltővel később Belső-Magyarország a török megszállás alatt megtizedelődik, egyes területeken szinte kiirtódik a magyar lakosság, addig Erdélyben megmarad államalkotó képességgel és létszámában is olyan erősnek, hogy mikor a török 150 év után eltakarodik, akkor a magyarság képes az erdélyi részekre támaszkodva megújulni. Tehát így, a logikát visszabontva, elmondható, hogy Kinizsinek köszönhetjük azt, hogy jelen pillanatban is 13 millióan, mi vagyunk a Kárpát-medence legnagyobb nemzetisége. Továbbá az is rendkívül fontos, hogy Kinizsi zászlaja alatt együtt harcoltak magyarok, szászok, románok a török ellen. Én azt gondolom, hogy most is sokkal több minden összeköt bennünket, mint ami szétválaszt. Most is vannak közös küzdelmeink a globalizációval, a multikulturális agymosással szemben, vagy akár az iszlám migrációval szemben. Ezek közös problémák. Így tehát Kinizsi Pál személyére ma is felnézhetünk magyarként is és közép-európai emberként is. És nekünk, a nevével fémjelzett szövetségnek az a fontos, hogy a már szépen megerősödött kulturális kapcsolatokat gazdasági téren is megerősítsük és közösen teremtsünk jövőt itt a Kárpát-medencében.

Az ünnepi köszöntők rendjén szólalt fel Pánczél Károly, magyar országgyűlési képviselő, a nemzeti összetartozás bizottságának elnöke is, aki Fábry Szabolcshoz hasonlóan az öröm és az összetartozás ünnepeként említette az alkenyéri megemlékezést. – Sok évszázados történelmünkre visszatekintve elmondható, hogy a magyarok mindig is egy független keresztény Magyarországért küzdöttek, és ez a harc ma is tart. Ha megnézzük a mai Európát, a mai folyamatokat, akkor ugyanezt a küzdelmet látjuk, már nem a csatatereken, hanem az országgyűlésben, Brüsszelben, a politikai fórumokon. A tét ma is az, hogy megmaradjon egy független keresztény Magyarország és ebben szükség van szövetségesekre is. Ez elsősorban Közép- és Kelet-Európa, a Visegrádi Négyek, amely mint politikai szövetség jól és eredményesen működik az Európai Unióban, de ugyanakkor azt gondolom, hogy ebbe bele kell vonni másokat is. Például Romániát. És a magyar országgyűlés hamarosan elfogad egy határozatot, amelyben az 1989-es román forradalomnak, Temesvárnak, december 15-nek, a kiinduló pontnak állít emléket, mert ez egy közös emlék, egy közös dicsőséges múltja az itt élő magyaroknak, románságnak. Tehát keressük azokat a pontokat, amelyek összekötnek bennünket és nem elválasztanak.

Az ünnepi köszöntőket követően a jelenlévő intézmények képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit a Kinizsi-emlékműnél, majd a Nagyvázsonyi Férfikar rövid előadása következett. A megbékélés és reménység jegyében Böjte Csaba atya, Fábry Szabolcs nagyvázsonyi polgármester és Pánczél Károly országgyűlési képviselő egy-egy galambot röptetett föl a szabadság ege felé.

Időközben a Mária Út Egyesület zarándokai is csatlakoztak az emlékezőkhöz, és közösen indultak útra Algyógy felé. Tekintettel a zimankós időjárásra a 13 kilométeres út felét autókkal, felét gyalogosan tették meg a zarándokok. Az algyógyi körkápolnánál rövid pihenőre és helyismertetésre adódott alkalom, majd Böjte Csaba ferences szerzetes a zarándoklaton részt vevő paptársaival közösen mutatott be szentmisét az algyógyi református templomban.

Böjte atya prédikációjában röviden ismertette az 540 évvel ezelőtti történelmi eseményt, a csatát, melyben közel 40 ezer ember vesztette életét és bibliai történetekkel, mindennapi életünkből vett egyszerű példákkal mutatott rá, hogy a győzelemhez bátorságra, összefogásra, hitre van szükség. A szentmise végén, Tóth János csernakeresztúri plébános jóvoltából egy zarándok-indulót is megtanulhattak a jelenlévők: Mária-utasok, gyermekek, nevelők, tanárok, alapítványi munkatársak és mindazok, akik az idei november 22-én együtt emlékeztek Kinizsire és társaira, akik ma is példaértékkel bíró hősiességgel védték hitüket, népüket, hazájukat.