A dél-erdélyi magyarság második Trianonja

A temesvári Szórvány Alapítvány Baráti esték sorozatának a nyári szünet előtti utolsó meghívottja dr. L. Balogh Béni levéltáros-történész volt, a Magyar Nemzeti Levéltár tudo­mányos titkára. A temesvári születésű történész Kiszolgáltatva. Dél – erdélyi magyarság 1940 és 1944 között címmel tartott vetített képekkel illusztrált, izgalmas előadást 2019 június 14-én az Új Ezredév Református Központban.

A Temesváron született és a Bartók Béla Líceum elődjében, a Ttemesvári 2-es Számú Líceumban érettségizett előadót dr. Bodó Barna egyetemi tanár mutatta be a jelenlevőknek. Saját bevallása szerint dr. L. Balogh Béni, a magyar–román kapcsolatok szakértője nagyra tartja szülővárosa nyitott szellemiségét. A Kiszolgáltatva című előadás a dél-erdélyi magyarság száz éve tartó kisebbségi korszakának legsötétebb éveit idézte fel, az 1940. augusztus 30-án kihirdetett második bécsi döntés utáni eseményeket, amelyeket sokan a trianoni katasztrófához hasonló sorscsapásként élték meg. Az Észak- és Dél-Erdély közötti határvonal kihirdetése után, amiről a magyarság a magyar rádióból vett tudomást, szinte azonnal megindult a kétirányú népvándorlás: Dél-Erdélyből 190 ezer magyar, Észak-Erdélyből 221 ezer román menekült a szomszédos országba. „A dél-erdélyi magyarokon a kiszolgáltatottság, az elhagyatottság érzése lett úrrá” – mondta dr. L. Balogh Béni felidézve a régió magyarságát ért sérelmek egész sorát, mint a kényszer-opció, az anyanyelv-korlátozás (még magyarul beszélni is tilos volt nyilvános helyen!), a levelezés korlátozása, az utazáshoz való jog korlátozása, a túladóztatás stb. Dél-Erdélyben és Észak-Erdélyben 1940 őszén beindult a közel négy évig tartó ún. kölcsönösségi nemzetiségi politika mechanizmusa, amely mindkét országban újabb és újabb sérelmet okozott a kisebbségeknek. Kirívó incidensek mindkét oldalon történtek, de az akkori magyar kisebbségpolitika biztosított bizonyos jogokat a románságnak, miközben a román nemzetiségpolitika a kisebbségi jogfosztottságról, kirekesztésről és a homogenizálásáról szólt (a német kisebbség kivételezett volt ebben az időszakban). Az előadás során szó esett a Románia Magyar Népközösségről, amely a magyarság országos képviseletét hivatott biztosítani, de tevékenységét drasztikusan korlátozták, és működését a személyes ellentétek is visszavetették. Sokkal hatékonyabb volt az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület működése ebben az időszakban, amelynek 16 ezres tagsága volt. Az előadó a román–magyar szolidaritás megnyilvánulásaira is kitért, példaként említve a dél-erdélyi magyarság kiéheztetésére irányuló kísérletet, amikor a román szomszédok az alapvető élelmiszerektől megfosztott magyar szomszédaik segítségére siettek. A dél-erdélyi magyarság végül valahogy túlélte ezt a vészterhes korszakot – mondta befejezésül dr. L. Balogh Béni, aki kérdésekre, hozzászólásokra válaszolt a találkozó utolsó részében.