A föld akkor terem igazán, ha a művelője szereti

Sok olyan gazdálkodóval beszéltem, akik a bonyolult, szerintük teljesíthetetlen elszámolási procedúra miatt nem mernek EU-támogatásokat megpályázni. Kisiratoson viszont Halai János és fia, Attila mintegy 250 hektáron gazdálkodva, több pályázatot is elnyert.

Az elsőt 2010-ben, miután céget alapítottak, megpályázták a fiatal gazdák megerősítését célzó kiírást, ami 25 ezer euró értékű volt. A vissza nem térítendő uniós támogatás 35 évesnél fiatalabb gazdáknak nyújtott lehetőséget a vállalkozásuknak az elindításához, annak a konszolidálásához. Az elnyert pénzből 6,5 hektár termőföldet, míg a megmaradtból, noha azt másra is költhették volna, elkezdték gépparkjuknak a felújítását, új mezőgazdasági gépeket vásároltak. A kapott pénznek a 30%-áról bizonyítani kellett, hogy a cégben marad, maguk viszont az egészet visszaforgatták oda. A két részletben folyósított támogatásból 2013-ban vásárolták a 165 lóerős új traktort. 2014-ben újabb pályázatot nyertek, ami 60 ezer euró értékű. Abból vásároltak egy traktorutánfutót, a traktorukhoz egy nagytárcsát, ekét és egy vetőgépet. E pályázatokon nyert pénzeket teljes egészében visszaforgatták a cégbe.

Az elszámolásra vonatkozó kérdésre leszögezték: természetesen, alkalmaztak könyvelőt, de az elszámolás a cég hagyományos adminisztrálásának a folyamatában történt. Az is megszokott, hogy ellenőrzések érkeztek, amelyek során bizonyítani kellett az összegeknek a hivatalos elkönyvelését, az eszközöknek a nyilvántartásba vételét. Leginkább azt követték nyomon, nehogy továbbadják a támogatásból vásárolt gépeket, ugyanis a pályázati pénzből vásárolt gépeket az uniós jogszabály szerint 5 évig nem szabad eladni. Az utóbbi időben kétszer is benyújtották a 200 ezer euró értékű pályázatot kombájnvásárlásra, csakhogy első szakaszban nem jött össze a nyeréshez szükséges pontszám. Az összeállt a második szakaszban, amikor azonban elfogyott a pénz, így aztán nem sikerült a kombájnvásárlási terv. Jelenleg új pályázaton dolgoznak, amiből további mezőgazdasági gépeket kívánnak beszerezni. 2010-ben 50 hektár saját földdel vágtak bele a gazdálkodásba, majd bérelt földeken is gazdálkodtak, de folyamatosan vásároltak termőföldet. A manapság megművelt 250 hektár földből 100 hektár saját terület.

A tulajdonosok azért bízták rájut a termőföldjüknek a megművelését, mert látták, hogy Halaiék folyamatosan fejlesztenek, meg aztán az sem elhanyagolandó, hogy hektáronként 1200 kiló szemes gabonát vagy annak az ellenértékét fizetik ki osztalékként, évente. 

Dolgoznak, biztosítást kötnek

E rengeteg munkát maguk, illetve az alkalmazott mezőgépész végzik. Idén 90 hektár búzájuk termett, aminek az átlagtermését nem lehet pontosan meghatározni, mivel nagyon sok szemet kivert a kétszeri jégeső. Ezzel együtt is 5 tonna körüli átlagtermést saccolnak. Tekintve, hogy haszonbérben is sok földet művelnek meg, a befektetésre minden évben biztosítást kötnek, ami azt jelenti: természeti csapás esetén a befektetett pénzt megtérítik, ami biztonságot ad. Beszélgetésünk időpontjában a takarmánybúzáért 0,47, míg az étkezési gabonáért 0,51 lejt kínáltak kilónként, ezért a gabonának csak egy részét értékesítik. A többit a tárolóban hagyják a kukorica betakarításáig, amikor viszont annak helyet kell majd biztosítani – a búzát majd akkor értékesítik.

Halai János szerint a jelenlegi árakon csak akkor lenne érdemes eladni, ha hektáronként legalább 6,5 tonna termett volna. Még így, az 5 tonnás terméssel is nyereséges lehet, ha a biztosító fizet. Erre megvan az esély, ugyanis hivatalosan megtették a kárjelentést, a helyszínen fel is mérték a károkat.

A kenyérgabonán kívül vetettek még kukoricát, napraforgót, illetve a zöldítési programban szóját. Az időjárás kedvező volt a kapásnövényekre, ezért ígéretesen fejlődnek. Kisiratoson van egy 3 ezer tonnát befogadó gabonatároló, ami azért elégíti ki az igényeket, mert sok gazdálkodó a gabonáját a kombájnból adja el, ami nem mindig hátrányos, mert tavaly 0,65 lejért vásárolták fel kilóját, az ár viszont később sem emelkedett. Ha akkor a kukoricát a kombájnból adják el, jobban jártak volna, mint a márciusig történt tárolással, amikor ugyancsak 0,58 lejért tudták eladni kilóját, miközben fizetni kellett a tárolási költségeket. 

Két oklevéllel szánt-vet, a sajátjában 

Halai Attila a kérdésre, miszerint egy okleveles fiatalember nem járna-e jobban, ha egy jó fizetésért dolgozna valahol, elmondta: 2013-ig egy biztosítótársaságnál dolgozott, ahol szintén sok volt a munka, nem fizették a túlórákat, miközben keveset keresett. Alaposan meggondolta és az agronómus, illetve a közgazdász okleveleivel a zsebében elhatározta: az édesapjával közösen bővítik a termőterületet, korszerűsítik a gépeket, majd átállnak a nagybani gazdálkodásra. Mert ha az ember a sajátjában, korszerű felfogással és felszereléssel dolgozik, dupla fizetésért teszi, hiszen magának dolgozik. Azzal együtt, hogy egyik évben jobban sikerül, a másikban kevésbé, valahogy mindig kijön a nyereség. Két egyetemi oklevéllel sem szégyell felülni a traktorra, mert aki a munkát szégyelli, az magára vessen. Az édesapjával megosztanak minden munkát, de már szakosodtak: az apa végzi a növényvédő munkálatokat, de a számítógép vezérlésű kombájnon már nem szívesen dolgozik, azt a fiára hagyja. Tekintve, hogy kétszeri nekifutásra sem sikerült pályázati támogatással új kombájnt vásárolni, banki hitelre mégiscsak beszereztek egy vadonatúj, univerzális kombájnt. Mert a 250 hektárra gyarapodott földterületet saját kombájn nélkül nem lehet biztonságosan megművelni. Ameddig sikeresen lehetett pályázni, megtették, de a megváltozott feltételek miatt sem áll le az élet. Az elvetett gabonát le kell aratni, ami sokkal olcsóbb, hatékonyabb, ha az ember saját géppel teszi.

A Halai családban hagyománynak számít a föld szeretete, apáról fiúra szállt. János, az apa örvend, amiért a hagyomány a fiával is folytatódik, hiszen saját tapasztalatból tanulta meg: ha jól gazdálkodik, minden szükségeset megad a földnek, az hálás, és a haszon sem marad el. Ugyanakkor felelősséggel is jár, mert ha a gazda helytelenül dönt, maga viseli a következményeit is, nem foghatja másra.

Attilának sokan felteszik a kérdést: két egyetemi diplomával a zsebében, nem szégyell-e felülni a traktorra vagy a kombájnra?

E kérdésekre mindig azt válaszolja: akkor szégyellné magát, ha a más gépein, bérért dolgozna. Maga viszont csakis a saját gépeikre ül fel, amelyeknek a kezelése már akkora tudást igényel, hogy szinte főiskola szükséges hozzá. Egy régimódi traktorista a manapság gyártott korszerű gépeket már nem tudná kezelni.

Halai János és fia, Attila vérbeli gazdálkodóknak tekintik magukat, akik saját, illetve haszonbérben megművelt területeken gazdálkodva, nyereséget termelnek. E munkának van jövője, mindig meg lehet belőle élni. A mostani életmódért János lemondott az alpolgármesteri tisztségről, mert nem tudott volna foglalkozni a gazdálkodással.

A múlt rezsimben hiába vették el a földet, annak a szeretetét nem tudták kiölni a falusi emberek szívéből. Azok továbbra is sajátjukként művelték meg. Olyanokról is hallottak, akik azért szerezték be a gépparkot, hogy bérben műveljenek meg földeket. Halai János és Attila viszont úgy gondolja: a dolog fordítva működik igazán. Vagyis előbb legyen meg a föld, utána vásároljanak gépeket, mert ha fordítva teszik, a gépek kihasználatlanul állhatnak, így sokkal kisebb a hatékonyságuk. Mert ha az ember a saját földjét műveli, annak a vetését 2-3 naponként feltétlenül meg kell néznie, hogy az adódó betegségeket még idejében helyre lehessen hozni. Vagyis a föld akkor terem igazán, ha a gazda szerető szeme folyamatosan rajta van!