A Hunyad megyei energetikai ipar végnapjai

Több mint 500-an iratkoztak fel péntekig az elbocsátási listákra a Déva melletti marosnémeti hőerőmű 700 alkalmazottja közül. A Zsil-völgyi bányáknál hasonló a helyzet, ott majdnem 900-an iratkoztak fel a listákra, derül ki a Hunyad megyei energetikai konszern (CEH) élére kinevezett vezetőség adataiból.

A távozni szándékozók száma alighanem tovább növekszik a jövő pénteki határidőig. A távozók mintegy 9000 eurós egyszeri nettó végkielégítésben részesülnek, ezen felül a bányászok további 4 évig kiegészítő jövedelmet is kapnak, az energetikusok pedig két évig, erről várhatóan a héten fogadnak el kormányrendeletet. Lassan lejár a három hónap a február végi sztrájkok óta, amikor a szakszervezetek és a kormány képviselői abban egyeztek meg, hogy három hónapon belül közös stratégiát dolgoznak ki a Zsil-völgyi bányákat és a parosényi és marosnémeti hőerőműveket üzemeltető CEH gondjaira.

Az agyaglábú óriás megmentése aligha jöhet szóba, a CEH 2019 óta ugyanis csődeljárás alatt áll. Sőt, mondhatni 2013-as létrehozása óta veszteségesen működik, folyamatosan adósságot adósságra halmoz. Holott éppen azért alakították meg a korábbi Országos Kőszénbánya Vállalat szétválasztásával és a két hőerőmű hozzácsatolásával, hogy tiszta lappal, azaz történelmi adóságok nélkül indulhasson. Az akkor működő 7 bánya közül csak a versenyképesnek tekintett négyet helyezték át a CEH-hez, időközben azonban a lónyai és a lupényi bányák bezárásáról döntöttek, jelenleg csupán a livazényi és vulkáni bányákban folyik a kőszénkitermelés. Működési költségeit jóformán kezdettől fogva sem tudta biztosítani, beszállítóit korábban sem fizette ki, éppen azért indult el ellene 2019-ben a csődeljárás. Idén januártól tovább romlott a helyzet, amikor a konszern a rendszerszolgálati juttatások és a lónyai bányának járó állami segély, összesen 7 millió lejes bevétel nélkül maradt, s immár alkalmazottjai bérét sem képes kitermelni.

A két működő bánya ráadásul a szükséges kőszénmennyiséget sem képes kitermelni, a leszerződtetett napi 32 vagon kőszén helyett a télen csak 15 vagont szállított Marosnémetire. Emiatt – több korábbi rövidebb leállás után – március negyedikén a hőerőmű teljesen leállt, és fölöttébb kérdéses, hogy valaha újraindul-e. Minden egyes beindítás olyan 200 000 lejbe kerül, a CEH pedig nem rendelkezik ekkora összeggel. Arról nem is beszélve, hogy a hőerőmű eddig is ideiglenes jelleggel működött, mivel nem rendelkezik környezetvédelmi engedéllyel, s a Hunyad Megyei Környezetvédelmi Igazgatóság már 2016-ban elrendelte bezárását. A CEH bírósághoz fordult az ügyben, amely folyamatosan húzza az időt, hogy a hőerőmű legalább ideiglenesen működhessen, és a dévai közintézmények és kb. 4000 lakás fűtése biztosítva legyen.

Csakhogy március eleje óta kőszénhiány miatt a hőerőmű így is leállt, s a dévai önkormányzat nem is számít többé rá. A nyár folyamán mind a tíz érintett dévai iskolában saját fűtésközpontok kiépítését tervezik, az önkormányzat 6 milliót fordított e célra idei költségvetésében. A városi távfűtéstől függő mintegy 4000 dévai lakás számára is hasonló megoldást céloznak, az önkormányzat 2500 lejes támogatást biztosít a rászoruló családoknak.

A hőerőmű – és a Zsil-völgyi bányászat – megmentésére nincs reális kilátás, ezt maguk az alkalmazottak is belátják. Azért is tolakodnak nagyszámban feliratkozni a leépítési listákra, az azzal járó anyagi juttatások vonzóbbak, mint állásuk megőrzése az energetikai óriás süllyedő hajóján.