„A jó kártyás csak jó kártyással szeret játszani, vagy olyannal, aki nagyon ellenszenves neki.”

A kibicnek semmi sem drága?

2013. június 30. 17:51 (vasárnap) /

Amerikában az a szólás járja: „Mindegy mit, csak írjanak rólam”.

Mindenképpen öröm, hogy néhányan, meglepő gyorsasággal, írták meg véleményüket a meglebegtetett NYUGATI JELEN–KOVÁCH GÉZA BARÁTI TÁRSASÁG kapcsán. Az sem különösen nagy baj, hogy a figyelmetlen olvasás miatt, itt-ott, hiba csúszott a szövegértelmezésbe. Újra kell olvasni mindent.

Ha ezt megtesszük, kiderül, nem RMDSZ-kezdeményezés a BARÁTI TÁRSASÁG összekovácsolása, nem is a Szabadság-szobor Egyesület égisze alatt történik ez. A Nyugati Jelen, a Jelen Ház áll a kezdeményezés mögött. Nincs olyan szándék, hogy Kovách Gézáról valaki is „újabb bőrt” akarna lehúzni. A Jelen Ház a maga infrastruktúrájával kívánja segíteni az aradi magyarok szórakozását. Nem pártot, nem valamilyen szervezetet, csak egy társaságot akarunk létrehozni, nem fentről, kimondottan alulról építkezve.

Hogy tetszik-e a logó? Az ízlés dolga.

Nem Kovách tanár úr, nem a történész szellemét idézzük meg, hanem Gazsit, a társasági embert, aki valóban nem volt kókler, csak kaján és huncut. Bizony lottózott, kaparós sorsjegyre költötte az utolsó garasait is. Sokan tudják, hogyan szórakozott barátaival és diákjaival. Nagyokat röhögött a mások, de elsősorban a saját viccein.

Mennyire volt huncut?

Olykor megnyújtva a nyakát belesett a partner lapjaiba. Amikor már mindent látott, nagyvonalúan arrébb tolta a lapokat tartó kezet.

– Ne mutasd a lapokat.

Ez is jól állt neki.

Nem a tökfilkót választotta Fritz Mihály a társaság logójának, hanem a zöld ászt. Gazsi még akkor is igazi ász volt, amikor rászakadt az „ősz”, az öregedés. A zöld ász az őszt jelképezi, az iskolakezdést követő kirándulások idejét is.

Gazsit román trikolórba öltöztette az Aradról elszármazott egyik legnevesebb magyar éremművész!

„Borzalmas!”

A sárguló búzatáblában feltörő kék búzavirág, a piros pipacs is a román trikolórra emlékeztet. A magyar főváros zászlajának színösszetétele sem tér el attól különösebben. Zavaró lenne egy színes LIDL-reklámszatyor is? Vagy Szegeden, a Retek utcai piros-sárga-kékre festett játszótér?

Milyen rosszulesett, amikor egy-egy iskolai látogatás alkalmával kifogásolták a zöld zoklit, a fehér falat és a vörös muskátlit.

Emelkedjünk már felül az ilyen gyerekségeken. Gyönyörűek a szivárvány színei. Egyébként a kártyalapon vannak még egyéb színek is. Elég nagy átok a színvakság, a bizonyos színek iránti fóbia talán leküzdhető.

Ha Gazsi olvashatná a Nyugati Jelen felhívását, ha láthatná magát a kártyalapon, elégedetten röhögne s minden fanyalgónak „fügét mutatna: – Cimborám!”

– Vegyél elő egy tarokk-kártya csomagot, keresd ki a „gonosz skízt”.  Ahhoz akarsz hasonlítani?

„Nosza, hamar pontot s Jókai is siet a tarokkpartihoz. A skíz, az a csodálatos gonosz skíz, még a múzsáktól is el tudja szakítani”. (Mikszáth Kálmán)

(A) NYUGATI JELEN (ÉS BARÁTAI)

Hozzászólások