A legszebb hegy az, amit épp megmásztál…

2016. november 24. 15:47 (csütörtök) /

November 11-én reggel 8-kor hétvégi kirándulásra indult 30 elemis diák a Kis-Retyezátba vagy másképpen a Piule-Iorgovanba, mely a Retyezát-hegység délnyugati szeglete. Gyors búcsú után, indult a busz. Hamarosan a Piski–Hátszeg–Petrozsény útvonalon haladtunk, követve a hegylábakat. Várhelyen álltunk meg enni, nyújtózkodni, mozogni. Délre értünk a táborba. A nap hétágra sütött lenn a völgyben, ahol mi voltunk, de hamar észrevettük, hogy Iorgovan csúcsát hó borítja. Alig néztünk körül, máris indultunk első túránkra. A kanyargós úton, mely a Buta-patak mentén vezetett, az őszi erdő színeiben gyönyörködtünk, megfigyeltük a Kis-Retyezát gerincét, melyet gyönyörű, gömbölyded fehér mészkősziklák ékesítenek, köveket és fenyőtobozokat gyűjtöttünk. Fél óra múlva elértünk egy keskeny karsztvölgyet, melynek mélyén patak csobogott… és csak most következett az izgalom, a kötélpályán való átkelés a patak fölött. Mindenki bátor volt, senki sem maradt ki ebből az élményből. Visszafele megcsodáltuk a naplementét. Sötétedésre a táborba értünk, vacsora után egy jót táncoltunk. Szombat reggel esőre ébredtünk. Nehéz, sötét felhők borították be a csúcsokat. Egész nap zuhogott, de mi nem unatkoztunk, a turistaház társalgójában csapatépítő játékokat játszottunk. Este karaokéztünk, tíz óra fele óriási pelyhekben elkezdett hullni a hó. Mindenki kirohant az udvarba, és több mint egy óráig élveztük a „hózivatart”. Millió pehely táncolt az éjszakában, varázslatos látvány volt. Talán így akart a természet a sok eső után megjutalmazni. Abban a reményben hajtottuk le fejünket nyugovóra, hogy reggelre annyi hó gyűlik majd össze, hogy lehessen hócsatázni, és….

Reggelre valóban bőven volt hó, hógolyózásra, hóember-építésre és csúszkálásra. Vasárnap még egy hosszabb túrára is elmentünk a Buta szurdok mentén. Nem tudtunk betelni a „novemberi tél” szépségeivel, olyan mesebeli volt a táj, minden hófehéren csillogott. Búcsúzóul még egy nagyot hemperegtünk a hóban, érzékeny búcsút vettünk a táborvezetőktől, és elindultunk hazafele.

Sok-sok tapasztalattal és élménnyel gazdagodtunk.

 

Kurunczi Enikő és Bálint Erika beszámolója

Hozzászólások