A magyaroknak mindenért meg kell harcolniuk!

Sipos Györggyel, az Arad Megyei Tanács Költségvetési Bizottságának a titkárával visszatekintünk a folyó mandátum közel négyéves munkájára, illetve érintjük az idei költségvetésnek az RMDSZ-es vezetőségű településekre vonatkozó kérdéseit is.

– Tanácsos úr, hogyan értékeli az elmúlt négy év megyei tanácsosi tevékenységét?

– Minden évben a legfontosabb a költségvetés összeállítása. Nehogy azt higgye valaki, hogy a pénz elosztása a költségvetési bizottságban vagy a tanácsülésen történik. Soha nem így van, hanem mindig egy hosszú, kemény alkunak az eredménye. Ennek során az elmúlt négy évből három alkalommal az RMDSZ-tanácsosok jól munkálkodtak, miközben a negyedikkel, a tavalyi költségvetéssel azért nem lehetett semmit kezdeni, mert nem volt mit elosztani, ugyanis azt kormányrendelettel tették meg. Szerintem a másik három év alatt elég jól sáfárkodtunk a két tanácsosi helyünkkel, mert sikerült részarányosan kiharcolnunk az RMDSZ vezetőségű településeknek járó pénzeket. Ehhez az is hozzájárult, hogy az eltelt három mandátum idején jó volt a kapcsolatunk a volt PDL megyei vezetőségével. Mindkét fél betartotta az ígéreteit, mert csak így lehet komoly együttműködésnek az alapjait lerakni.

– Ezek szerint szavatartók voltak?

– Valóban, mert Iosif Matula, Nicolae Ioţcu, de a jelenlegi, ideiglenes megyei tanácselnök, Adrian Țolea is rendszeresen betartotta az ígéreteit. Mivel Țolea csak a közelmúltban lépett hivatalba, az előző kettővel dolgoztunk együtt sokat, akik a megbeszélések során nyíltan megmondták, mit lehet és mit nem. Mi is ehhez tartottuk magunkat.

– Hogy történt az idei költségvetés elosztása?

– Szokás szerint az elfogadása előtt egy hónappal elkezdődtek a tárgyalások, amelyek során mi ismertettük, mit szeretnénk, amire ők is elmondták, mit tudnak adni. Végül az álláspontokat sikerült közel hoznunk egymáshoz, aminek eredményeként mind a polgármestereink, mind az alpolgármestereink települései is elég pénzforrást kaptak fejlesztésre. Ezen túlmenően, tekintve, hogy Majláthfalva Vinga községhez tartozik, oda is sikerült bizonyos, fejlesztésre szánt közpénzeket irányítanunk. Ezúttal is szeretném megköszönni a megértést a polgármestereinknek, amiért erre a célra egy-egy kicsit hajlandók voltak engedni a nekik járó pénzekből. Természetesen én is mindent megtettem, hogy minden elérhető pénzforrást a polgármestereink, illetve az alpolgármestereink települései felé tereljünk.

– Mit tekint a lassan végére járó legutóbbi mandátum legnagyobb sikerének?

– Ha őszinte akarok lenni, nagy sikerek nem voltak, de a kisebbeknek az elérésén Bölöni György tanácsos kollégámmal folytonosan dolgoztunk. Mindenképp sikernek tekintem, hogy történelmi egyházaink templomainak a felújítására, korszerűsítésére sikerült pénzforrásokat szereznünk, noha 12 évvel ezelőtt azt sem tudtuk, hogy ilyen források léteznek. Az első két évben nem tudtunk e forrásokról, de az utána következő tíz évben rendszeresen levadásztuk a pénzeket nemcsak a templomaink, hanem a megyebeli magyar kulturális események, a falunapok számára is, Bognár Levente aradi alpolgármester közreműködésével. Elégedettséggel tölt el, hogy segíteni tudtunk településeinken, mert egy polgármester csak akkor sikeres, ha eredményeket tud felmutatni, ami viszont pénz nélkül nem megy. Jut eszembe: akkor voltam a legboldogabb, amikor 2008-ban, a költségvetés leosztása után Iosif Matula megyei tanácselnök behívott az irodájába: közöljem az RMDSZ megyei vezetőségével, hogy a településeik között további 5,4 millió lejt osztottak le. Ilyen eset csak egyszer volt.

– Volt eredménytelenebb időszak is?

– Volt. A megyei tanácsban folytatott 12 évi munkámból talán a tavalyi volt a legeredménytelenebb, amikor egy olyan faramuci kormányrendeletet hoztak, melynek értelmében a költségvetési leosztás a kis településeken kívül senkinek nem kedvezett.

– A megyei tanácsosi mandátumban van-e tanulóidő?

– Erre nagyon jól rátapintott Bányai Mónika vingai tanácsos, aki a majláthfalvi értékelőn elmondta: az első két évben szinte semmit nem értett, de lassan beletanult. Én valamivel többet értettem, mert két mandátum alatt községi tanácsos voltam, tehát volt némi rálátásom az adminisztratív munkára. Ugyanakkor szerencsém is volt a megyei tanácskollégámmal, Csepella Jánossal, aki mögött már volt egy mandátum, ezért jobban értett a teendőkhöz és a lehetőségekhez.

– Ha jól értettem, nem jelölteti magát újabb mandátumra. Milyen érzéssel vonul vissza?

– Bevallom: nehéz szívvel válok meg e munkától, de mivel a 63. évemben járok, illetve 20 év tanácsosi szolgálat áll mögöttem, úgy érzem, megtettem a kötelességemet mind a majláthfalvi, mind a megyei magyarsággal szemben. Soha nem volt más célom, mint eleget tenni a magyarsággal szembeni kötelességemnek. Minden évben beszámolót kellett írnom a munkámról. Abba mindig azt írtam: elsődleges célom, hogy azokra vigyázzak, akik engem a szavazatukkal a tisztséghez juttattak. Természetesen a többi szavazónak is, de elsődlegesen az enyéimnek. Most viszont, itt az ideje a fiatalításnak, mert egy bizonyos kor elérése után az ember belátja: a szélmalmokkal egyre nehezebb harcolni. Éppen ezért fiatalabbaknak, ambíciózusabbaknak kell jönniük utánunk. Beletanulva talán a meglátásaik is kissé korszerűbbek, jobbak. Ha olyan fiatalok kerülnek tisztségbe, akik eredményeket is el akarnak érni, bizonyára sikerrel tudnak majd munkálkodni a magyarságért. Ehhez viszont az a legfontosabb, hogy a következő választásokon mindenkit megmozgassunk. Mert a politikában négyévente egyszer-kétszer van szükség a szavazásra. Nem úgy, mint egy megyei tanácsosnak, akit havonta 7-8-szor is behívhatnak gyűlésre. Ha viszont a szavazók e lehetőségeket nem használják ki a maguk és a közösségük javára, nem sokat várhatunk a jövőtől. Szavazni minden magyarnak kutya kötelessége önmagáért, a családjáért és a közösségéért. Ha ugyanis nem lett volna az érdekvédelmi szövetség, nem tudtuk volna megvédeni iskoláinkat, az egyetlen középiskolánkat, egyházainkat, a színházunkat és egy csomó olyan dolgot, amiről azt hihetjük, maguktól vannak. A magyaroknak ingyen semmit nem adnak, mindenért meg kell harcolniuk!  E harc viszont a választónak a szavazásban nyilvánul meg, amit elhanyagolni több, mint bűn: hiba.

– Köszönöm a beszélgetést, további jó egészséget kívánok!

– Én köszönöm a lehetőséget.