A „repkény” utóélete

2016. május 12. 17:56 (csütörtök) /

Lesz-e folytatása a soborsini összejövetelnek – majálisnak, „repkénynek”?

Nem tudom.

Nyerhet-e némi jelentőséget?

Csak remélni merem.

Lesznek, kik megmosolyogják?

Elképzelhető.

Utóélete már elkezdődött.

– Sikerült Erzsébetkirályné – Sziszi – szobrának nyomára jutnotok?

Nagyot néztem, elcsodálkoztam. Magyar királyné szobra Soborsinban?

Hajdani lojalitásom megmaradt morzsáit összekaparva, tisztelegtem Mihai király kultusza előtt. Olvastam arról is, hogy a helyi ortodox templomban az első román királyné, Elisabeta halálának 100. évfordulóján, ebben az évben, február 2-án emlékező istentiszteletet tartottak.

A mi Erzsébetkirálynénknak számos országban és helységben – köztük Aradon is – csaknem megszámlálhatatlanul sok szobrot és emlékművet állítottak, de Soborsinra nem gondoltam.

Néhány kattintás után kiderül – a Vasárnapi Újság és Langer Alajos felvétele a hivatkozási alap – hogy 1899-ben, Erzsébet napon a római katolikus templom előtt kialakított parkban, nagyjából ott, ahol most Dorel Sibii költő és író mellszobrát láthatjuk, egy 3 méter magas márványobeliszket állítottak fel az előző évben meggyilkolt királyné emlékére.

„Erzsébet királyné emlékére kegyelete jeléül emelte Soborsin közönsége.

                                                                                                 1899. november 19.”

A márványoszlopon, üveg alatt R. Hirch Nelli Szisziről festett képét helyezték el. A festő a királynét gyöngyös főkötővel, magyaros díszruhában ábrázolta.

Az istentisztelettel kezdődő ünnepségen magyar és román nyelvű beszédek hangzottak el.

A szobor sorsáról csak ennyit tudok meg: elpusztult.

Soborsintól és Aradtól nem is olyan távol, Karánsebesen és Oravicán helyreállított Erzsébet-szobor, illetve emlékmű áll.

Az oravicai obeliszket 1899-ben állították fel annak emlékére, hogy Sziszi több alkalommal is Marillafürdőn kereste a nyugalmat, a gyógyulást.

 „Erzsébet királyné hódolatteljes ragaszkodása és hálás kegyeletének emlékére állította a szabadalmazott osztrák–magyar államvasút társaság erdészete. 1899.”

A feliratos márványlap 1920 után elpusztult, de az emlékkő a fenyőfák sűrűjétől védve megmaradt, és az osztrák császárné emlékét ápolandó, 2004-ben új román és német nyelvű feliratú márványlapot kapott.

A könyveknek és a szobroknak is saját sorsuk van, ami lehet akár kalandos utóélet, de végzetes pusztulás is.

A repkényekkel jóval kevesebb a gond.

 

 

Hozzászólások