A Sanevit privatizálásra vár

Többéves agonizálás, koromsötétben való botorkálás után az aradi Sanevit (az ország egyetlen egyszerhasználatos injekcióstűket és orvosi tűket gyártó vállalata) ez év nyarán felcsillani vélte a fényt az alagút végén. 

Júliusban ugyanis a kormány sürgősségi rendeletben döntött arról, hogy a gyárat az Egészségügyi Minisztérium alárendeltsége alól áthelyezi a Gazdasági Minisztérium alárendeltségébe. Mindezt azzal a megokolással, hogy az 1995-ben létesített gyárat mielőbb hatékonnyá kell tenni a FMI ajánlásainak megfelelően.

Szóval felcsillant a fény, ám a mai napig egy centit sem közelített. A Sanevit ott áll, ahol állt: a szakadék szélén. A gyár 30 dolgozója (legtöbbjük életkora meghaladja az ötven évet) egy éve nem kapott fizetést, ennek ellenére hűségesen bejárnak. Mert mi mást tehetnének? Hol az a munkaadó, aki öregedő,  nyugdíjazáshoz közeledő munkásokat alkalmazna előszeretettel?!

Kedden a békésen tiltakozó Sanevit-dolgozók jogos bérüket követelték, s azt, hogy a kormány ne engedje meghalni a gyárat, privatizálják mielőbb, hisz ez az egyetlen módja az újraéledésnek.

A tiltakozás megtörtént. Visszajelzést azonban még nem kaptak. A kormány most sokkal fontosabb dologgal, egy másik agonizáló vállalattal, az Oltchimmel van elfoglalva. Azt is meg kellene menteni, s ehhez a mentőakcióhoz sokkal több felsőbb érdek fűződik.

Az alkalmazottak csak abban bízhatnak, hogy a Sanevit is sorra fog kerülni. Remélhetőleg nem a 12. óra után.