A Seuso-kincs

A világváros elnevezést kétségtelenül kiérdemelt Budapest kulturális élete eléggé gazdag ahhoz, hogy az év minden egyes napján programok – többek között kiállítások – tucatjai között válogathasson az érdeklődő. S ha a külföldi turista aligha ül be egy könyvbemutatóra vagy tudományos konferenciára, egy különleges kiállításra (gondoskodnak arról, hogy ez tudomására jusson) valószínűleg benevez.Az Országház egyik kapuja közelében hosszú sor várakozik a Seuso-kincset bemutató időszakos tárlat meglátogatására a rekkenő délutáni hőségben. Kitartanak, elvégre mondhatni világszenzáció megtekintésére készülnek, s a tárlat (július közepétől) csak augusztus végéig van nyitva, aztán vidéki körútra indul, hogy majd (nem tudni mikor és hol) a különleges lelet budapesti állandó kiállításon legyen megtekinthető.Miután a repülőtériekhez hasonló ellenőrzésen átesik a látogató (kulcsokat, fém aprópénzt, fém alkatrészt is tartalmazó golyóstollat, fényképezőgépet stb. is ellenőriznek), ott állunk a Seuso-kincsek előtt. 14 ezüst tárgy – szakértők szerint az eredeti készlet mindeddig csak töredéke került elő, akár kétszázas nagyságrendű is lehet. A Seuso-kincs – a névadó egy bizonyára rendkívül tehetős, valamikor a 350–450-es évek között élt, feltételezhetően magas rangú férfiú – az egykori Pannóniában, a mai Magyarországon került elő, de történetét, amely bizonyára a legizgalmasabb és legrejtélyesebb krimi meséjét is felülmúlná,  ezen túl homály fedi. Megtalálója, az egykori magyar kiskatona akasztott emberként végezte (nagy valószínűség szerint nem lett öngyilkos), és nem tudni, hogyan kerülhetett a kincs annak idején, az 1970-es években, külföldre. Sokan, alighanem joggal, az akkori magyar titkosszolgálat, honvédelem legmagasabb rangú képviselőinek közreműködésére tippelnek. A kutatókra vár a helyzet tisztázása, amennyiben ez egyáltalán lehetséges – ami tény, hogy a magyar állam végül (rendkívül bonyolult, titkos műveletekben sem szegény procedúra során) megszerezte a kincs előbb egyik, majd második részének „megőrzési jogát” (ez utóbbit több mint 14 millió euró fejében), így a lelet (ismert töredéke) ma Magyarországon van.Ezt látták, csodálták meg a Kölcsey-kiránduláson részt vett aradiak augusztus 18-án az Országházban. Amúgy az összesen több mint hatvankilós (szokatlanul tiszta) ezüstből álló gyűjteményről mit mondhatnánk azon túl, hogy lenyűgöző, gyönyörű, és mellesleg több mint másfél évezredes? Azt, hogy itt nem az ezüstértékről van szó – ennek többezerszeresét zokszó nélkül kifizetnék egy liciten, ha erre sor kerülne. De hát, műkincsek vonatkozásában, nem a drágafémek (mai) árfolyamáról van szó. Valamikor, mostani értéken számolva, százmillió angol font (kb. ötszázmillió lej) kikiáltási árral indult a kincs eredetének tisztázatlansága miatt az utolsó pillanatban leállított árverés, és ki tudja, mekkora magasságokba szárnyalt volna.Aki megtekinthette, egyedülálló élményben részesülhetett.