Az Irodalmi Jelen októberi számában jeleztük, milyen esemény volt készülőben Hódmezővásárhelyen október 17-én, szombaton este a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ színpadán. Egy „zerindi leány” – aradi diák –, a helyi kórház főorvosa jelentkezett Smaragdzöld verseivel, most már az előadóművészet pódiumán.
Az „esemény” minden várakozást felülmúló hangulatban és sikerrel meg is történt. Dr. Károlyi (Stanciu) Hortenzia és a mögé felsorakozó „Nagycsapat” elképzelései versbe, dalba, táncba öltöztetve keltek életre a színpadon.
A szombat esti vers-koncert – sajátos műfaj – és annak művészi színvonala semmilyen korábbi helyi eseményhez nem hasonlítható. A krónikás távolabbra nézve sem tud olyan műsorról, amelyben egy költő verseit ilyen maga művészi szinten – érdemes művészek, Kossuth-díjjal kitüntetett színészek – „állították pódiumra” megszakítás nélkül hetven percen át.
Senkinek sem lehetett deja vu érzése. Nem revü volt, egy fergeteges „majdnem musical”-t láttunk. A cselekmény az egymást követő, összefüggésükben tálalt versek, dalok és táncok mögött bújt meg.
Volt a dalokban fájdalom, rezignáltság, irónia és humor is.
Hernádi Judit, Voith Ági és Varga Izabella – az aradiak a Barátok közt sorozatban találkozhattak vele – „kiénekelték” a nő, az asszony érzéseit, amire választ Bodrogi Gyula és Jordán Tamás adott. A férfiak váltakozva voltak „elfogadóak” és humorosak.
Bartus Patrícia, Jónás Andrea és Fehér Gábor (vokál) szerényen, de annál hatásosabban kapcsolódtak be a produkcióba. Ritkán lehet látni olyan jó kinézésű, fiatal, pazarul öltöztetett, kulturált táncosokat – szentesi „Silver” TSE és vásárhelyi Modern Tánciskola, Fogarassy Judit táncművész koreográfiájával –, mint a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ színpadán, a „Smaragzöld versek” estjén felvonulókat.
A rendező Lendvai Zoltán és a versek zenéjét szerző karmester, Döme Zsolt (zenekarát is csak dicsérni lehet) érdeme, hogy a műsor egy pillanatra sem ült le. „Fergeteges” tangót is hallhattunk – ez volt a ráadás. A műsort emlékezetes finálé zárta.
Amikor előadás közben, az ütemes taps már több tíz másodpercessé „fajult” Bodrogi Gyula, vagy Jordán Tamás „bevágott”. Így is biztosítani kívánták az előadás feszességét, a versek, a dalok folyamának egységét.
Külön és kiemelten kell szólni Csontos Balázs visszafogott, nem harsány, de nagyon hatásos fényparádéjáról és a színpad hátterét csaknem egészen betöltő kivetítőjéről. A Budapesti Vígszínház világítástervezője és világítási felügyelője igazolta, jogosan tüntették ki már ilyen fiatalon a Magyar Bronz Érdemkereszttel.
Az előadás sikere utáni felszabadult hangulatot jellemzi, hogy a színpadra tapsolt vers- és dalszövegírónak, Csanádi János tanár úr egykori tanítványának a nemzeti színésze, Bodrogi Gyula tartotta a mikrofont.
Az előadás színvonalával versengő állófogadáson a színészek a turné iránt érdeklődtek. Füleltem, kérdeztem.
– Vajon merre tájolnak? Netán Arad is szóba jöhet?
Károlyi Hortenziától mérsékelten optimista választ kaptam:
– A szándék él, de ezt az előadást, akár telt házakra is számítva, csak hathatós anyagi támogatással lehet másfelé is elvinni. Szeretnénk!
Hozzászólások