A sors szétszór, az iskola összeköt

Második alkalommal szervezték meg szombaton Déván a nemzedékek találkozóját, melyen az elmúlt hatvan évben magyar tagozaton végzett közel 400 volt-diák vett részt.

10 évvel ezelőtt, a dévai magyar középiskola 1952-es újjáalapításának ötvenedik évfordulóján a néhai Zsók Béla népzenekutató, néprajzi író kezdeményezésére szervezték meg első ízben a nemzedékek találkozóját, melyen akkor is mintegy 400-an vettek részt. Idén is a Dévai Magyar Vegyes Középiskola (1952–1960), a Decebal Líceum (1960–1970), a 2-es számú Elméleti Líceum (1970–1977), a 4-es számú Ipari líceum (1977–1990), majd 1990–1995 között a Traian Elméleti Líceum magyar tagozatainak hajdani tanulói és a Téglás Gábor Iskolaközpont végzősei gyűltek össze szombaton a dévai művelődési házban.

Az ünnepség egy perces megemlékezéssel kezdődött az elhunyt tanárok és diákok tiszteletére. Ezután a tanárok köszöntése következett, a felszólalások során pedig sok volt a visszaemlékezés és történeti áttekintés. Sok volt a kellemes emlék, sok volt a mondanivaló, hiszen hatvan év alatt a dévai magyar iskolák padjait több száz diák koptatta.

Közel 400-an haza is jöttek a találkozóra, Erdély szinte minden tájáról, Magyarországról és Németországból is, ismertette a helyzetet Kásler Gábor, a találkozó főszervezője. A sors ugyanis szétszórta őket, a dévai magyar iskolákban szerzett ismereteikkel, értékrendjükkel azonban mindenütt helyt álltak. Emelt fővel jöttek el a második nemzedék-találkozóra.

Az öregdiákokat Winkler Gyula EP-képviselő is üdvözölte, kiemelvén, hogy a 2002. évi előző találkozó óta a dévai magyarság jelentős megvalósítással büszkélkedhet, a Téglás Gábor iskolával, amely hosszú évtizedek óta az első magyar iskola Hunyad megye székhelyén. Kocsis Attila, az iskola jelenlegi igazgatója is köszöntötte a véndiákokat, Nagy Endre, aki 1984 óta Galac, Brăila és Konstanca református lelkipásztora, Reményik Sándor Templom és iskola verse alapján méltatta az iskolát és a hitet, mint a magyar tudat megőrzésének letéteményesét.

Az ünnepségen a Szivárvány nyugdíjasklub kórusa – tagjai közül sokan öregdiákok – lépett fel, majd a véndiákok közül Kásler Enikő Ildikó, a Téglás iskola tanárnője szavalt. Az ünnepség végén Kásler Gábor főszervező virágcsokrokkal, illetve ajándékokkal köszöntötte a tanárnőket, illetve tanárokat. Az elhunyt tanárok sírjaira pedig kegyeleti koszorúkat helyeztek el.

A nemzedékek találkozója a Téglás Gábor iskolában – hol másutt? – folytatódott, ünnepi ebéddel és éjszakáig tartó mulatozással. Sokan táncoltak – az élőzenét a Domokos Band biztosította –, mások beszélgettek régi barátaikkal, osztálytársaikkal, akik közül sokakat évek óta nem láttak. Nagyszerű hangulatban, nagyszerű összejövetelen.