„A szeretet jegyében építsük fel a lélek otthonait, és akkor a kövek is megmaradnak”

December 18-án, advent negyedik vasárnapján hálaadó istentiszteletet tartottak a temesvár-belvárosi református templom és bérpalota fenn­állásának 120 évfordulója alkalmából. Igét hirdetett nt. Bódis Ferenc esperes, az adventi ünnepi műsort a temesvári magyar színház művészei és a gyülekezet fiataljai mutatták be.

A jubileumi alkalomra a templomot megtöltő gyülekezetet Demeter Sándor lelkipásztor köszöntötte. A hálaadó istentiszteletet a vasárnapi iskolások karácsonyi énekei és a Csiky Gergely Állami Magyar Színház ifjú művészei, Balló Helga, Vajda Boróka és Vadász Bernadett adventi műsora vezette be, akik Reményik Sándor és Szabó T. Anna verseivel teremtettek ünnepi hangulatot. A Sza­bolcs­ka Mihály Vegyeskar szolgálata következett, akik az ünnepi alkalomhoz illő énekeket adtak elő.

Nt. Bódis Ferenc esperes az igehirdetés során Isten ígéreteiről beszélt, aki soha nem hagyja cserben a népét, és mindig betartja, amit ígér: átvezet a nehézségeken, megtart és megvált bennünket. „Az élet, a szabadítás, a megtartás Istentől van, csak Ő tud rajtunk segíteni. Hogy most itt lehetünk együtt a 120 éves templomban, azt is Isten kegyelmének köszönhetjük, és ha nem térünk le az Ő útjáról, bízunk benne akkor is, ha nehéz helyzetben vagyunk, akkor még sok száz évig megtartja a gyülekezetet” – mondta nt. Bódis Ferenc.

A jubileumi műsor a Szabó Gabriella segédlelkész vezette zenecsoport szolgálatával folytatódott, majd Fodor Enikő történelemtanár mutatta be Reformátusok Temesváron című előadását, a temesvári reformátusok hat évszázados történetét vetített képekkel illusztrálva. Fodor Enikő az előreformátornak is tekinthető Temesvári Pelbárttól és a reformáció tanait hirdető, református iskolaalapító Szegedi Kis Istvántól a török kori elnéptelenedésen és az osztrák kori bánsági német katolikus világon keresztül elérkezett a XIX. század elejéig, amikor először csak egy protestáns gyülekezet, majd a kiegyezés után, 1890-ben az önálló református gyülekezet is létrejöhetett. 1898-ban meghívták temesvári lelkésznek Szabolcska Mihályt, aki rövidesen kezdeményezte a gyakorlatias okokból bérpalotának tervezett, de templomnak (imaháznak) is otthont adó ingatlan megépítését. A templompalota tervezői ifj. Nagy György és Jánosházy László budapesti építészek voltak, az épület angol gótikus stílusban épült meg, klinker tégladíszítéssel és százhúsz esztendővel ezelőtt, 1902-ben avatták fel, orgonáját a híres temesvári Wegenstein-műhelyben készítették. Szabolcska Mihály templomépítő lelkész mellett, aki közel 30 évig állt a gyülekezet élén, az impériumváltás utáni nehéz időszakban Székely László építész volt a gyülekezet főgondnoka, aki Angliában gyűjtést szervezett annak érdekében, hogy a gyülekezet visszafizethesse a templomépítésre felvett kölcsönt. A gyülekezet szabadságszeretete és Tőkés László személyes kiállása lett 1989 decemberében az a szikra, amely a rendszerváltó forradalmat kirobbantotta.

Az ünneplő gyülekezetet Tamás Péter tiszteletbeli temesvári magyar konzul is felköszöntötte, kiemelve, hogy a 120 éves templompalota mellett időközben a több mint 100 esztendővel ezelőtt megálmodott tornyos templom is felépült, az Új Ezredév Református Központ keretében, idén pedig a Székely László tervezte Magyar Ház is visszakerült a magyar közösség tulajdonába. Vannak templomaink és Magyar Házunk, de „az igazi otthon a lelkekben van, amely a hitből, a szeretetből épül, a szeretet jegyében építsük fel a lélek otthonait és akkor a kövek is megmaradnak” – mondta Tamás Péter.

A hálaadó istentisztelet végén a presbitérium képviselői megkoszorúzták Szabolcska Mihály templomépítő lelkipásztor emléktábláját.