A templomban csak magyarul?

Ft. Kató Béla erdélyi és ft. Csűry István Királyhágó-melléki református püspök és mintegy félszáz lelkipásztor részvételével zajlott az idei algyógyi szórványlelkész-találkozó. Az elhangzó előadások, fórumbeszélgetések az egyházon belüli nyelvvesztésre, a más nyelvű és más felekezetű közösségekkel való együttélésre, illetve a kis gyülekezetek megmaradását szolgáló projektekre fókuszáltak. Utóbbi témában Magyarország kolozsvári és csíkszeredai konzulátusának képviselői is támogatást ígértek.

– Az algyógyi szórványlelkész munkaközösség 25 évvel ezelőtt kezdte el tevékenységét itt Algyógyon, ahol a környezet lehetővé tette, hogy a szakmai tanácskozáson túl, hajnalba nyúló kötetlen beszélgetések, illetve rövid üdülés során töltekezzenek a szórványban szolgáló lelkipásztorok. Eredetileg mind az erdélyi, mind a Királyhágó-melléki lelkészek hivatalosak voltak Algyógyra, az évek során aztán anyagi, szervezési gondok miatt leszűkült, néha kimaradt e találkozó. Néhány éve az Erdélyi Református Egyházkerület fedezi a költségek nagy részét. Idén már az Romániai Országos Református Lelkészértekezlet (RORLESZ) szervezte az algyógyi találkozót és így értelemszerűen meghívást kapott mindkét egyházkerület püspöke, illetve lelkészkara – ismertette röviden az algyógyi szórványlelkész-találkozó történetét Vetési László, egyházkerületi szórványeladó, a Diaszpóra Alapítvány elnöke, aki 25 évvel ezelőtt kezdeményezője és hosszú évekig fő szervezője volt az algyógyi találkozóknak.

Idén az Erdélyben élő különböző nyelvi és felekezeti közösségek együttélésnek furcsaságairól szóló előadásával gazdagította az együttlétet. Szép Eduárd beresztelki lelkipásztor pedig a Reformáció a románok között című előadásában a román ortodox egyház berkeiben tett reformkísérletekről tartott rendkívül érdekes előadást. Rövid történelmi visszatekintés után az elmúlt 70-80 esztendő olyan lelkészeinek sorsát elevenítette fel, akik az ortodox egyházban evangéliumközpontúságra törekedtek a megkövesedett hagyományokkal szemben. Szándékuk nem járt sikerrel, az esetek többségében a mellőzés, kizárás várta őket, sokuknak élete, lelkészi pályája tragédiába fordult.

Az algyógyi találkozó másodnapján a két egyházkerület püspöke tartott előadást, illetve a szórványlelkészek beszámolóit követően fórumbeszélgetésen vettek részt, melyen ez alkalommal két fontosabb téma kristályosodott ki: milyen nyelven történjen az igehirdetés és az egyházi szolgálat a nyelvvesztéssel sújtott közösségekben, illetve mi módon lehet visszavezetni az egyházi struktúrákba azokat, akik önhibájukon kívül vesztették el anyanyelvüket és ezáltal eltávolodtak a gyülekezeti élettől – idézte fel az idei algyógyi találkozó két legégetőbb kérdését Oroszhegyi Attila Zsolt pusztakamarási lelkipásztor, az Országos Református Lelkészértekezlet titkára.

– Több jel arra mutat, hogy egyházunkon kívüli forrásokból már szerveződtek a helidelbergi kátéra alapozó román nyelvű egyházak. Ezekhez még nem is tudunk viszonyulni. Egyházon belül is kérdés, hogy meddig lehet elmenni az idegen nyelvű szolgálattal. Az most már egyértelmű, hogy a vegyes, illetve elszórványosodott vidékeken a konfirmáció, keresztelés, esketés, temetés egyházi szolgálatában szükséges román nyelven is igét hirdetni, illetve elfogadni a román nyelven elhangzó esküszöveget. Kizárólag más nyelvű istentisztelet bevezetése azonban nem ajánlott. Az egyházkerületek püspökeinek, vezető testületeink álláspontja egyértelműen az, hogy nem szabad elsietni az olyan döntéseket, mely az egyházon belüli nyelvcsere kérdésében visszafordíthatatlan következményekkel járna. Egyelőre várakozó állásponton vagyunk.  A nyelvvesztéses környezetben a minimumot el kell látni, hiszen fontos, hogy az evangélium üzenete eljusson a híveinkhez, de a szolgalelkűség, az e téren megnyilvánuló túlbuzgóság nem ajánlott – fogalmazott Vetési László szórványügyi előadó. Érdekességként még felemlítette a szórványbeli gyülekezetek ragaszkodását a magyar igehirdetéshez. – Maga a püspök úr mesélte a tordosi vizitáció esetét, amikor a templomból kijövet a hívek kérték, váltson inkább románra a személyes beszélgetésben, mert jobban értenék. A püspök úr megkérdezte nem lett volna jó, ha a templomban románul is összefoglalja prédikációját? Amire egyből jött a határozott válasz: Nem. A templomban csak magyarul beszélünk!

A szórványgyülekezetek nem csupán nyelvi nehézségekkel szembesülnek. Hasonlóan komoly problémát jelent a fogyás, a gyülekezetek elöregedése, az asszimiláció. Az algyógyi találkozón jelen volt  Grezsa Csaba kolozsvári és Kőrösi Viktor Dávid csíkszeredai konzul is, akik irányába konkrétkérések is megfogalmazódtak a szórványlelkészek részéről. Nevezetesen a kisközösségek nyelvi, hitbeli ápolását célzó tevékenységek (parókiai magyar nyelvórák, anyanyelvi táborok stb.), valamint az idősellátást segítő intézmények támogatása. Az elöregedő gyülekezetekben egyre nagyobb igényként jelentkezik az idősek ellátása, akár otthoni környezetben, akár intézményesített formában. E kérdés kezelésre a kis létszámú gyülekezetekben nincs anyagi forrás – tették szóvá egyik általános gondjukat a szórványlelkészek. A két konzul hangsúlyozta:a magyar kormány szórványra néző politikájának egyik fontos célkitűzése, hogy a legkisebb, akár két-három fős szórványközösségek is érezzék, hogy 15 milliós nemzet tagjai. Bár az algyógyi találkozón csak érintőlegesen került terítékre, a magyar kormány szórványgondozó politikájának kézzelfogható jeleként történik a folyamatos templom-felújítási program is, melynek keretében Erdélyben mintegy 350 református templom és egyházi épület kapja vissza régi fényét, illetve bővül új rendeltetéssel. – Kétségtelen, hogy a felújításra kerülő templomok között nem ritka az olyan, melynél a munkálatok levezetését a helyi gyülekezet hiányában az egyházmegye, esetenként az egyházkerület kellett felvállalja. E programban olyan templomok kerülnek felújításra, melyek egyházi, illetve kulturális szempontból kiemelkedő értékkel bírnak. Ahol a gyülekezet már elnéptelenedett, szeretnénk évente legalább egy-két alkalommal hagyományos református istentiszteletet tartani a felújított templomban. Úgy tervezzük, hogy a gyülekezet nélkül maradt településeken az országos missziós szövetségek: nőszövetség, presbiteri szövetség, IKE vagy akár a lelkészértekezlet, szervezzen nagyobb méretű rendezvényt, vagy épp a falu elszármazottai, a környékbeli gyülekezetek népesítsék be alkalmanként a templomot, jelezve ezáltal, hogy ha pillanatnyilag nincs is a településen magyar református, valamikor volt és számunkra ez a múlt őrizendő érték – fogalmazott Oroszhegyi Attila Zsolt lelkipásztor.