Aktív, cselekvő közösségekért

Röpke, de rendkívül tömör, tartalmas találkozóra került sor az elmúlt napokban Déván, ahol a helyi civilszervezetek képviselői a magyarországi közművelődés húsz szakemberével találkozhattak, bemutatva mindazt a munkát, amit a dél-erdélyi szórványban a magyar közösség megtartásáért tesznek. A találkozón jelen volt Kun-Gazda Kinga, az RMDSZ Hunyad Megyei Nőszervezetének elnöke, aki elsősorban a Hunyad Megyei Magyar Napok programjait ismertette, Széll Lőrincz, a Hunyad Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság vezetője, aki a szakmájához fűződő információkon túl a magyarországi testvérvárosi kapcsolatok eredményeiről beszélt, valamint a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság képviselője, aki az épített örökség megőrzését, népszerűsítését célzó tevékenységüket mutatta be. A magyarországi küldöttség képviselői fokozott érdeklődéssel hallgatták a beszámolókat és már helyben konkrét együttműködési lehetőségek körvonalazódtak. A megbeszélést követően kérdeztük a találkozó céljáról a magyarországi csoport vezetőjét, dr. Bereczki Ibolyát, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettesét.

– Nem csupán dévai, de teljes erdélyi látogatásunk nagyon-nagyon sűrű volt. Négy napot ölelt fel, ezalatt rengeteg helyszínt, közösséget, tevékenységet megismertünk. A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum a Budapesten működő Országos Széchényi Könyvtárral és a Magyar Művelődési Intézettel közösen alkotja azt a konzorciumot, mely egy 36 hónapig tartó, Unió által finanszírozott projekt keretében igyekszik a legmodernebb közösségfejlesztési módszereket megismerni és átadni, segíteni ezáltal a fejlődésben a helyi közösségeket. A projekt célkitűzése szerint elsődleges célcsoportunk Magyarország közösségei, de ennél sokkal rugalmasabban kezeljük a lehetőségeinket és nem véletlen, hogy első külföldi tanulmányutunk éppen Erdélybe vezetett. A központi helyszín Sepsiszentgyörgy volt, de Nagyszebenben is megismertük a Híd egyesület vezetőit, visszatérőben pedig a dévai civilszervezetek képviselőivel találkoztunk. A projekt címe Cselekvő közösségek aktív közösségi szerepvállalása és gyakorlatilag arról szól, hogyan tehetők aktívabbá a helyben működő közösségek.

– Mennyire fontos ebben a projektben a személyes találkozás? Hiszen húsz magyarországi szakember vállalta azt, hogy eljön négy napra Erdélybe és aprólékosan jegyzetel, rögzít minden információt, amellyel a helyi közösségek megismerése során találkozik.

– A személyes kapcsolatteremtés rendkívül fontos. Valójában a mostani találkozásokat is részben a korábbi szakmai kapcsolatainkra építettük. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kitartóan kutatja Erdély néprajzát, társadalomtörténetét pontosan azért, hogy Szentendre határában mindezt bemutathassuk. Hunyad megyéből Lozsádról és Rákosdról van már épületünk, jártunk tehát már ezen a vidéken. Most a központ Sepsiszentgyörgy volt, Háromszékből is lesznek épületek, életvilágokat fogunk bemutatni. Tehát már több szálon ismertük az itteni intézményeket. De bekapcsolódott a Bod Péter Könyvtár Sepsiszentgyörgyön, elmentünk Kézdivásárhelyre, az ottani egyesületek működését is megismerhettük, a kézműves kör tagjaival találkoztunk. Hogy mi ennek a hozadéka? Egyrészt nyilván egy nyitottságot szeretnénk belevinni az egész projektbe és azokat a jó tapasztalatokat, melyek itt akár kisebbségi létben nehezített közösségi térben is léteznek. Voltunk fönn Őrkőn, a sepsiszentgyörgyi magyar cigányokkal találkoztunk és fantasztikus élményben volt részünk. Ez bennünket is megerősít abban, hogy a hátrányos helyzetben lévők, akár fogyatékkal, akár etnikai kisebbségben élő közösségek fejlesztését segíteni tudjuk.

– Kikből áll a húszfős csapat?

– A csoportban közművelődési szakemberek, könyvtárosok, múzeumi dolgozók vannak, Magyarország 14 megyéjéből, Pest megye és Budapest kivételével, tehát széleskörű és konkrét kapcsolatfelvételre nyílik lehetőség. Itt Déván is már láttam a felcsillanó szemeket a kollegák részéről, amely a helyi kisközösségek által létrehozott programok iránti érdeklődést mutatta. A másik fontos tényező pedig a jó ötletek tárának bővítése, amit odahaza is hasznosítani tudnak, tovább tudnak gondolni. Sepsiszentgyörgyön például a könyvkelengye program volt az egyik ilyen, amikor a Szentgyörgyön született minden egyes gyermek számára a könyvtár a megyei önkormányzat segítségével könyvcsomagot állít össze. Ehhez is kell egy kis aktív jelenlét, hiszen nemcsak úgy utánuk dobják a könyvcsomagot, hanem jelentkezni kell érte, ingyenes könyvtárhasználatot kapnak, beiratkozási lehetőséget. Tehát ez nagyon fontos olyan szempontból, hogy egy intézmény hogyan tud a saját helyi közösségében nemcsak gyökeret ereszteni, hanem megerősödni és fontossá tenni a saját tevékenységét, kinyitni a kapuit, hogy egy múzeum kapcsán például ne csak az legyen, hogy ja, hát ott sok-sok poros dolog van, és miért menjek én oda, voltam egyszer gyerekkoromban, hanem egy kulturális helyszínné váljon. Például a Székely Nemzeti Múzeum ilyen szempontból a város, sőt Háromszék térségének falain túl is nagy hatással bír, és ebben benne vannak a könyvtárak, benne vannak a közművelődési intézmények is. De például olyan újszerű kezdeményezés is, mint a szentgyörgyi Magma galéria, ahol fiatalok kortárs művészetet visznek közel fiatalokhoz és ez óriási dolog, hiszen ez az a réteg, amelyet elveszteni a legrosszabb dolog, de modern módon, modern eszközökkel megfogható és visszahozható. Aztán a kisebbségi létben való működés példájaként ismerkedhettünk a nagyszebeni Híd egyesület munkájával is, és nyilván egy csomó olyan programlehetőség, rendezvény, esemény van, ami már konkrét ötleteket is elindított ebbe az irányba: meghívások, tapasztalatcsere, egymás mintájának a megtanulása, ez mindenképp nagyon fontos közvetlen és gyakorlati hatás, aminek minden bizonnyal gyümölcse lesz.