Alkalmazkodni a csapatszellemhez

Folyó év májusában a nagyiratosi Melody bárban történt kávézás közben pattant ki az asszonykórus alapításának az ötlete, amely nyomán elkezdték a toborzást a helybeli asszonyok körében. 

19-en vállalták is, hogy a már tudott népdalokra, magyar nótákra alapozva, összeállnak együtt próbálni, illetve énekelni. Mivel névre is szüksége volt a társaságnak, a Forray Népdalkör mellett döntöttek – magyarázta a közelmúltban a településen megszervezett nyugdíjas találkozó alkalmával Horváth Rozália, akit a Népdalkör vezetőjének választottak. Talán azért is, mert fiatalabb korában énekelni is tanult. Először a helyhatósági választások kampányában léptek fel, a sikertől azonban olyannyira kedvet kaptak, hogy azóta számos meghívásnak tettek eleget itthon, de az anyaországban is. A folyamatos gyakorlással, illetve új énekek betanulásával a repertoárjuk manapság megközelíti az 50 népdalt. A hét végi próbákat úgy időzítik, hogy a dolgozók, de a családi elfoglaltság miatt is mindenki részt tudjon venni. Mivel a meghívásos fellépéseknek messzemenően eleget akarnak tenni, az énekhangjuk pallérozása mellett a megjelenésre is nagy gondot fordítanak. Éppen ezért, saját költségükön mindnyájan egyforma ruhát varrattak maguknak. Az interneten ugyanis találtak egy farkaslaki varrónőt, aki az anyaggal és a munkával együtt, darabonként 110 lejért megvarrta számukra az első ruhát. A szép ruha láttán kedvet kaptak további egyenruhák varratásához, meg aztán valamirevaló együttesnek nem lehet egyetlen fellépő ruhája, ezért összesen 3-3 egyforma, szolid ízléssel elkészített, csinos, hosszú ruhát varrattak maguknak. Már azért is – vallották be néhányan kacagva –, hogy a közös befektetés még jobban összekösse őket. Úgy érezték, az esztétikai megjelenés, a hangjuknak a folyamatos pallérozása mellett a csapatszellemet is építeni, ápolni kell, ezért minden csapattagnak együtt ünneplik meg a születés-, illetve névnapját. Tekintve, hogy beszélgetésünkkor éppen a Guth Klára és a Tóth Margit születésnapjára készültek, őket is megszólaltattuk. Amint Guth Klára elmondta, sokat számít az együttlét, mert olykor van ugyan vita közöttük, de mindnyájukban megvan a szándék a közös nevezőre jutáshoz. Ilyenkor általában a csapatvezetőé a végszó, akire mindenki hallgat, és ez így jó. Klárának elsősorban hovatartozást jelent a Népdalkörben való éneklés, mert ezeket a népdalokat tulajdonképpen már iskolában, illetve gyermekkorukban otthon is énekelték, ezért 80-90%-ban már ismertek, de felnőttként, fegyelmezetten együtt énekelni, különös varázst jelent. A másik ünnepelt, Tóth Margit is örömmel jár a próbákra. Annál is inkább, mert a fiával lakik, nem parancsol neki senki.

A kérdésre, hogy Nagyiratoson rangot jelent-e Népdalkör tagnak lenni, elmondták: vannak, akik irigykednek is, a legtöbben azonban elismeréssel viszonyulnak a folyamatos munka, a próbák, a tanulás gyümölcséhez, a fellépéseken mutatott produkcióhoz. Eddig Nagyiratoson a választási kampány, illetve a falunapok alkalmából a kultúrotthonban, templombúcsú alkalmából az iratosi, illetve az ottani templombúcsún a nagyvarjasi templomban, de a magyarországi Csorváson, továbbá a „szomszédvárban”, Kisiratoson is felléptek már. Jövőbeli terveik között szerepel – vette át újra a szót a főnökasszony – az idősek népnapjain, születésnapjain meglepni őket egy-egy nótacsokorral. Akik nem tudnak eljönni a kultúrotthonba, azokhoz akár haza is mennek.

Dani Rozália nyugalmazott tanítónő mindenképp fontosnak tartotta megjegyezni: tulajdonképpen az újdonsült polgármesternek, Papp Attilának a helyhatósági választásokon történő megsegítésére alakultak kórussá, mert szerettek volna az anyanyelvükön beleszólni a politikába. A nagyutcai asszonyok képezik a Népdalkör gerincét, közéjük tartozik Horváth Rozália is, aki öt évig tanult énekelni. A munkájukban sokat segítenek a dicséretek, amelyekben nincs hiány. Papp Attila tréfásan azt is szokta mondani nekik: abban a legerősebbek, hogy legszebb a ruhájuk, ráadásul művésznőknek, primadonnáknak nevezi őket. Jól tudják, a jelzők erős túlzások, de ez csak növeli a jókedvüket, amiben amúgy sincs hiány. Mivel Nagy Melinda, Péter Gabriella, Katkó Rozália, Dani Rozália, Bene Julianna, Szöllősi Anna, Guth Klára, Búza Erzsébet, Gaál Júlia, Brezán Etelka, Tóth Margit, Bene Erzsébet, Kovács Mária, Benke Aranka, Rigó Anna, Tóth Erzsébet, Simon Teréz és Horváth Rozália azt is tudják, hogy ahol már három asszony van együtt, ott a nézeteltérés is könnyen felütheti a fejét, ezért elhatározták: az esetleges nézetkülönbségeket félre téve, mindenkinek alkalmazkodnia kell a vidám csapatszellemhez.

A nyugdíjas, illetve fiatalabb asszonyokból álló Népdalkör tagjai abban reménykednek, idővel utánpótlás is kerül. Az első, Dani Rozália unokája, Adél már Kisiratoson fellépett velük, nagy sikert aratva, de titokban arra készül, hogy az általa nagyon szeretett főnökasszonyt, Horváth Rozáliát karácsonykor egy, a ft. György Zoltán plébános által betanított szép karácsonyi énekkel fogja meglepni.

A nagyiratosi Népdalkör tagjainak a vidámsága, a közös célért vállalt áldozatkészsége, közösségépítő hatása mindenképp követésre méltó.