„Amikor a jó ügy érdekében áldozatot hozunk, abból mindig élet, jövő származik”

1849. augusztus 9-én Temesvár közelében, Újbesenyő község határában került sor a magyar forradalom és szabadságharc utolsó csatájára, ahol a magyar honvédek Bem József vezetésével megsemmisítő vereséget szenvedtek a Haynau tábornagy irányította császári-királyi seregtől. A sorsdöntő ütközet 175. évfordulóján, augusztus 10-én szentmisét és megemlékezést tartottak Újbesenyő római katolikus templomában, bel- és külföldi vendégek, valamint a helyi közösség képviselőinek részvételével.

A megemlékező szentmisét ft. Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébános celebrálta, aki arra emlékeztetett: történelmünkben a nagy események mögött veszteségek állnak. „Mi is azért jöttünk ide, hogy egy vesztes csatára emlékezzünk, de ha megnézzük, a kereszténységünk alapja is egy veszteség: Jézusnak a keresztje. (…) Amikor az ember az életét Istenért, a jóért veszíti el, abból mindig élet, jövő fog származni” – mondta Szilvágyi Zsolt, Máté evangéliumából Jézus szavait idézve: „Mindaz, aki értem elveszíti az életét, megtalálja azt.” (…) „Mi 175 évvel ezelőtt látszólag nagyon veszítettünk, de mindig a történelem és az idő dönti el, ki az igazán győztes. Úgy emlékszünk az itt elesett 54 honvédra, hogy nem vesztesek voltak, hanem hősök!” Az igehirdetés zárásaként Szabó Abigél a Boldogasszony anyánk kezdetű régi magyar himnuszt adta elő, meghatóan és szívhez szólóan.

A temesvári csata lefolyását dr. Vass László, a szegedi 3-as Honvéd Zászlóalj vezetője ismertette, előrebocsátva, hogy az 1848–49-es szabadságharc a Habsburg-ház elleni felkelésként indult, majd a Habsburgok sikeresen összeveszítették a magyarokat a románokkal, a szerbekkel és a tótokkal, ami részben polgárháborús helyzethez vezetett. „Ez minden nemzetiség számára nagyon sok vérveszteséggel járt, és nagyon súlyos sebeket ejtett, amelyeket máig viselünk” – mondta dr. Vas László, aki részletesen felidézte a 175. esztendővel ezelőtti eseményeket, azt is megemlítve, hogy az újbesenyői római katolikus templom szemtanúja volt a temesvári csatának, sőt, Haynau tábornagy a templomtoronyból irányította az általa vezetett osztrák és orosz elit alakulatokat.

Az eseményt megtisztelte jelenlétével Tamás Péter, Magyarország temesvári tiszteletbeli konzulja, aki külön megköszönte az újbesenyői polgármesteri hivatal és a helyi közösség képviselőinek, hogy támogatták ezt a rendezvényt.

Az újbesenyői honvéd emlékmű 1905 szeptemberében, ünnepélyes esemény keretében történt felavatását Erdei Lajos főszervező, a temesvári Losonczy István HSE elnöke idézte fel, korabeli tudósítások alapján. A három méter magas, hófehér carrarai márványból készült obeliszk kétnyelvű (magyar és német) felirata: A szabadságharcz hőseinek 1848–1849. Itt nyugszik a szabadságharc 54 névtelen hőse, kik 1849. aug. 9-én e helyen lefolyt csatában haltak meg hazájukért. A névtelen hősök emlékét megörökítették Újbessenyő község lakosai 1905 évben. Az újbesenyői (német) lakosok által közadakozásból emelt emlékművet Kaffer György kőfaragó mester készítette, és a Fliess Péter földbirtokos adományozta területen állították fel.

A méltóságteljes megemlékezést ünnepi előadás színesítette: Bozsó Margit (újszentesi Butykos néptánccsoport) 48-as dalokat énekelt, Makkai Gergő és Bozsó Margit előadták a Kormorán együttes Harangok dala c. szerzeményét, majd Doda Enikő, Rácz Eszter, Harkai Gabriella és Bozsó Margit citerakísérettel korabeli katonadalokat adtak elő. A templomi megemlékezés során díszőrséget álltak a szegedi és kecskeméti honvéd hagyományőrzők, valamint a Vitézi Rend Nagykárolyból, Szatmárnémetiből, Szegedről és Törökbecséről érkezett képviselői.

Az újbesenyői megemlékezés szép számú résztvevője ezután a templom előtt gyülekezett, majd az 1848-as honvéd hagyományőrzőkkel és dr. Vass László hagyományőrző ezredessel az élükön, dobszóra végigmasíroztak Újbesenyő főutcáján egészen a helyi Kultúrotthonig, ahol elköltötték az ünnepi ebédet. A nagyszabású rendezvény az Újbesenyő határában álló, már szinte teljesen eredeti állapotába visszaállított honvéd emlékmű megkoszorúzásával ért véget. A megemlékezésen és a koszorúzáson a helyi egyesületek, mint a Losonczy István HSE, a Butykos néptáncegyüttes, a Bánsági Kárpát Egyesület és mások, Magyarországról részt vettek a szegedi 3-as Honvéd Zászlóalj képviselői dr. Vass László hagyományőrző ezredes vezetésével, a kecskeméti Honvéd és Huszár Hagyományőrző Egyesület képviselői Szkenderovics Zoltán vezetésével, itt voltak a szegedi Sorgyalog Hagyományőrző és Kulturális Egyesület képviselői, valamint a Nagykárolyi és Szatmári Vitézi Rend széke képviselői, délvidékről Törökbecséről a helyi Vitézi Rend és Szegedről a Csongrád megyei Vitézi Rend képviselői.

A rendezvény fő szervezője, Erdei Lajos (Losonczy István HSE) az alábbiakban összegezte az újbesenyői megemlékezés tapasztalatait: „Számomra az a legfontosabb következtetés, hogy csak közös erővel lehet megvalósítani bármilyen célt. A helyi közösség 120 év alatt kicserélődött, az itteni svábok visszatelepültek Németországba, már csak néhány család tartja életben a hagyományokat. Örülök, hogy mégis elfogadták a helyiek, a románság képviselői, a római katolikus svábok és magyarok a meghívásunkat, és részt vettek ezen az ünnepségen. A jövőben is, a honvéd emlékkő rendbetételi munkálatait nélkülük nem fogjuk tudni megvalósítani, csak velük közösen. Ion Goșa polgármester is bizonyította, hogy nem csak szóval, de tettekkel is mellettünk van. Ez a szép templom az önkormányzat munkájának eredményeként újult meg, és a kultúrházat is a rendelkezésünkre bocsátották. A honvéd emlékmű felújításában sokat köszönhetünk Simonfi Sándornak, akinek hozzám hasonlóan szívügye ez a felújítás, valamint a restaurálási munkálatok elvégzéséért Antal István vállalkozónak, aki lecsiszolta az emlékkövet és újrafestette a betűket.”

Az újbesenyői honvéd emlékmű felújítási munkálatai a jövőben is folytatódnak: egy korabeli képeslep alapján helyre akarják állítani az emlékművet eredetileg védő és díszítő kovácsoltvas-kerítést. „Egy emléktábla elhelyezésében is gondolkodunk, amelyen ugyanaz a szöveg szerepelne, román, angol és esetleg olasz nyelven, amely magyar és német nyelven olvasható az obeliszken. További tervünk az lenne, hogy a helyi római katolikus plébánia felújított épületében, ahol helytörténeti múzeumot szeretnének berendezni a helyiek, lehetőség lesz egy emléksarok vagy emlékszoba létesítésére, amely a temesvári csatáról emlékezne meg. Aki majd eljön Újbesenyőre, azonkívül, hogy megtekinti a felújított emlékkövet, a helyi múzeumnál több információt tud szerezni arról, hogy milyen fontos ütközet volt itt 175 évvel ezelőtt.”

Szabó Abigél elénekli a Boldogasszony anyánk c. ősi magyar himnuszt

48-as honvéd hagyományőrzők felvonulása Újbesenyő főutcáján

Főhajtás a részben felújított honvéd emlékműnél, a temesvári csata egykori színhelyén 

(Pataki-fotók)