Az idei tervek is a hagyományra épülnek

Arad megyében szállóigévé vált, hogy „Kisiratoson mindig történik valami”, ezért Korondi Józsa Erikánál, Kisiratos község polgármesterénél afelől érdeklődtünk, hogy a koronavírus-járvány előtt évente milyen közművelődési programokat szerveztek, illetve idén terveznek-e valamit?

– A kisiratosiak, de magam is büszke vagyok, amiért a járvány előtt minden évben sokrétű, színes közművelődési, szórakoztató, illetve sportprogramokat szerveztünk, az egyházi ünnepeket is rendszeresen közösségben éltük meg. A község vezetősége is szervezett, részt vett számos programon. Átadjuk a fiatalságnak a közösségi kultúránkat, a hagyományainkat is, mert azokat nem csupán megismerni, hanem továbbadni is szükséges. A fentiek tükrében állíthatom: hónapokra lebontva, egész évben meghonosodott programokat tudhatunk – azaz a járvány előtt tudhattunk – a magunkénak.

– Talán érdemes lenne számba vennünk őket – kezdjük év elejétől.

– Február 14-e táján rendszeresen Valentin-napi, „szerelmesek ünnepségét” szerveztünk, amit a Nyugdíjas Klub tagjai is várnak. A helybeliek mellett a környékbeli településekről is eljöttek a több alkalommal megszervezett programra, amely vacsorával, illetve a néptánccsoport vagy a citerazenekar fellépésével egybekötött, reggelig tartó mulatság volt. Igen kedvelt programmá vált, mert az idősebbek is találkozhattak, beszélgethettek, együtt szórakozhattak. Minden évben farsangi mulatságot is szerveztünk az iskolában, de a felnőtteknek is külön. Hagyománnyá vált, hogy a gyermekeken kívül a felnőttek is rendszeresen jelmezbe öltöztek, a legötletesebbeket külön díjaztuk, de általában minden jelmezes kapott egy-egy kisebb ajándékot. A vacsorával egybekötött farsangi mulatságok hajnalig tartó tánccal, nótázással végződtek, a résztvevők jól érezték magukat, feltöltődve távoztak. A község vezetősége számára igen fontos, hogy az emberek kikapcsolódhassanak, legalább egy estére, egy éjszakára elfeledhessék a gondjaikat. Amióta Kisiratoson áll az 1848–49-es emlékmű, március 15-én rendszeresen megemlékezünk a forradalom és szabadságharc hőseiről, megkoszorúzzuk az emlékművet. Megköszönöm Almási Zsuzsanna iskolaigazgatónak, Almási Gábor történelemtanárnak és a tanári karnak, amiért az ünnepségre szavalatokkal, énekekkel készítik fel a gyermekeket. Miután megkoszorúzzuk a magunk emlékművét, csatlakozunk az aradi megemlékezésekhez. Ilyenkor eljönnek a testvértelepüléseink vezetői is, hogy együtt emlékezzünk hőseinkre.

Húsvétkor Németh Anna és a Gyöngyvirág Néptánccsoport teremtette meg a szokást, miszerint az ünnep másodnapján a fiúk népviseletbe öltözve lovas szekéren, zenekísérettel felkeresik a falubeli lányokat, akiket mókás locsolóversikék előadása nyomán vödörnyi vízzel, illetve parfümmel is megöntöznek. Miután bejárják a falut, este a kultúrotthonban megtartott húsvéti bállal, táncházzal zárultak az ünnepek. Minden programunkat megpróbáljuk hagyományossá tenni, tovább vinni.

– Tudna említeni olyan újszerű programot, amiből hagyományt teremtettek?

– Hogyne, ilyen az anyák napja, aminek régebben nem volt hagyománya, de az utóbbi években rendszeresen megünnepeljük, versikékkel, néptánc-programmal, illetve egy-egy szál virággal köszöntjük az édesanyákat, a nagymamákat, és ha vannak, a dédmamákat is. Sajnos, tavaly a pandémia miatt ezt sem tudtuk megszervezni. Minden évben június 1-jén megünnepeljük a gyermeknapot, amikor a kicsinyeknek és a fiataloknak vetélkedőket szervezünk a Kisiratos szélén lévő legelőn, ahol zene és énekek mellett együtt vannak gyermekek és felnőttek. Ilyenkor Szatmári Pál és Kovács Antal gazdák kihozzák a lovaikat és a szekereiket, körbeviszik a gyermekeket, akik rendkívül élvezik a kocsizást, közben barátkoznak az állatokkal is.

Leggazdagabb a július

– Júliusban rendszeresen megszerveztük a falunapokat, amelyeket eleinte a Szent Anna-naphoz legközelebb eső hétvégére időzítettünk. Mivel a testvértelepüléseinknek a vezetői is el szoktak ilyenkor jönni, illetve mi is viszonozni szoktuk a látogatásaikat, megegyeztünk velük: a Kisiratosi Napokat július utolsóelőtti hétvégéjén tartjuk. A háromnapos program rendszerint pénteken könyvbemutatókkal indult, a kisiratosi gyökerű anyaországi író, Sarusi Mihály legújabb köteteit mindig bemutattuk. Ilyenkor ellátogattunk a tájházunkban berendezett falumúzeumba, volt rá példa, amikor festménykiállítást szerveztünk, a nap nosztalgia-diszkóval zárult. Már az első napot megpróbáltuk minél vonzóbbá tenni, nem csupán a fiatalok, hanem az idősebb korosztály számára is. A szombat mindig a népi együttesek fesztiválja volt, amikor a megyebeli magyarok lakta települések, de anyaországi néptánccsoportok is felléptek. Ilyenkor az iskola előtti gyülekezőt követően, a kisiratosi gyermektáncosok felvezetésével, zenekísérettel vonult a 10-12 néptánccsoportot is magába foglaló színes menet a kultúrotthon felé. A központi útkereszteződésben tánccsoportonként körtáncot jártak, hívogattak a kultúrotthon szabadtéri színpadán kezdődött néptáncgálára. Ezt követően, ugyancsak a szabadtéri színpadról hazai, illetve anyaországi sztárvendégek adtak koncertet. A szombati program rendszeresen szabadtéri bállal zárult, amelyre a helybelieken kívül a megye legtöbb magyarok lakta településről is érkeztek mulatóvendégek. A programban fellépett néptánccsoportoknak, illetve más szereplőknek a nagyteremben terítettünk vacsorára, miközben a szórakozni, mulatni érkezett vendégek a számos lacikonyhán, büfében fogyaszthattak kedvük szerint. A vasárnapi program a helybeli római katolikus templomban szervezett szentmisével indult, utána a gyermekeknek kézműves foglalkozást szerveztünk, a felnőttek a délutáni futballmérkőzésre látogattak. Július végén, augusztus elején hagyománnyá alakult a néptánc- és citeratábor megszervezése, amelyen minden évben közel 180 személy vett részt. A néptáncoktatást Miklós János és felesége, Miklós-Papp Zsuzsanna, a Nagyvárad Táncegyüttes táncos-koreográfusai tartották. Miklós-Papp Zsuzsanna az Ifjú Mesterek címet is elnyerte népdaléneklésben. Bacsó Erika a kezdő tánccsoportokkal foglalkozott, a néptáncoktatáshoz élő zenét biztosítottunk. A táncházban fellépett Bacsó László, Vincze Zoltán és Dallos Levente, az említetteknek köszönhetően igen hangulatos és szórakoztató táncházakat szerveztünk.

– Augusztusban milyen rendvények voltak?

– Akkor rendszeresen megszerveztük a 18 évesek bálját. A felnőtté vált fiatalok népviseletbe öltözve, zenekar kíséretével végigjárták az utcákat, hívogattak a kultúrotthonban általuk szervezett műsorra és bálra. A mulatságon a község vezetősége köszöntötte őket, jelezve, hogy beléptek a felnőttek közösségébe.

Szeptember nem csupán az iskolakezdést jelentette Kisiratoson, ugyanis szeptember 2-án a templomunk búcsúünnepét tarjuk. Az ünnepélyes szentmisét követően, a hazatérő családtagok a megterített ünnepi asztal mellett találkoztak. Tavaly ez alkalommal, a járványügyi előírások betartásával, a Nagyvárad táncegyüttes jóvoltából délután színes táncműsort tekinthettünk meg. Utána Nótaesten szórakozhattunk Éder Enikő és csoportja közreműködésével. Abban bizakodom, hogy idén szeptemberben is megszervezhetjük, a járványügyi előírások betartásával. Régebben ilyenkor bálok is voltak, tavaly azonban a járvány miatt csak egymástól tisztes távolban ülő, korlátozott számú közönség nézhette meg az előadást. Október 6. a kisiratosiak kiemelt napja, amikor megemlékezünk a község központjában álló emlékműnél az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseire. A koszorúzás, gyertyagyújtás után népes helybeli küldöttség szokott részt venni az aradi megemlékezéseken. Októberben kerül megszervezésre a Nemzetközi Népzenei Fesztivál, ami már hagyománnyá vált és számos szomszédos magyarlakta településről, de Felvidékről, Vajdaságból, az anyaországból is érkeznek fellépők. Ugyancsak októberben van a Nemzetközi Kórustalálkozó, helyszíne a római katolikus templom, majd a vacsora és az ezt követő mulatság a kultúrotthonban zajlik.

– Novemberben is volt hagyományos program?

– Hogyne, novemberben régi hagyománynak számít az András-bál, amikor a kultúrotthonban köszöntjük a nyugdíjasokat, nem csupán az Andrásokat, hanem a Katalinokat, az Etelkákat is, illetve mindazokat, akik a közelmúltban ünnepelték vagy a közeljövőben tartják a névnapjukat. Ilyenkor is van közös vacsora, majd hajnalig tartó bál nyugdíjasoknak és fiatalabbaknak. Kisiratoson decemberben van alkalom a legtöbb ünneplésre, mert 6-án Mikulás-partit szervezünk a gyermekeknek az iskolában és az óvodában, ajándékokkal lepjük meg őket, a Pio Atya Gyermekotthonba is ajándékokat viszünk, Mikulásnak beöltözve. A karácsonyra való készülődés közepette, Gulyás Judit segítségével adventi koszorúkat, valamint kopogtatókat készíthetnek a gyerekek, de ünnepi koncerteket is tartottunk, amelyekben részt vettek a kisiratosi hagyományőrző csoportok: a Salbeck Vegyes Kórus, valamint a citeracsoportok, a Napraforgó, a Kikelet és a Rónasági, továbbá a néptánc csoportjaink, a Kisgyöngyvirág és az iskola tánccsoportja. Minden csoport külön műsorral készül a karácsonyi ünnepségre, amely után a szeretet asztalánál gyülekezünk, arra mindenki letesz valamilyen süteményt, üdítőt vagy bármit, amit fel tud kínálni a bensőséges együttléthez. Az óvodások és az iskolások külön karácsonyi, műsoros előadásban részesítik a szülőket, nagyszülőket, a helyieket. Minden karácsony estén ünnepi hangversenyt ad a Salbeck Vegyes Kórus, Almási Gábor vezényletével.

Az év utolsó napja, Szilveszter alkalmával több helyen is szerveznek mulatságot. A fiatalok diszkóznak, az idősebbeknek bált szervezünk a kultúrotthon nagytermében. Az otthon maradt hozzátartozókat is felkeressük, hogy együtt köszönthessük a boldogabbnak remélt új évet. Az egész éjjel tartó mulatság alkalmával az emeleten bulizó fiatalok, illetve a nagyteremben szilveszterező idősebbek felkeresik, köszöntik egymást.