Az Ötágú Síp Egyesület 9. találkozója

Nemrég Szegeden megtartották az Ötágú Síp Egyesület éves rendezvényét, a Szegedről kirajzott települések 9. találkozóját.

Egyre nagyobb népszerűségnek örvend ez az összejövetel, már alig fértünk el az Alsóvárosi Ferences Rendház dísztermében. Egyre több faluból érkezik küldöttség, s a szervezők is egyre jobban belejönnek, az idén egy emlékezetes találkozót rendeztek.

Elsőként dr. Marjanucz Lászlót említem, aki egy nagyon érdekes előadást tartott, bemutatta a Temesi Bánság vázlatos története c. könyvét. Évekig tanulmányozta a bécsi levéltárakat, és tanulmányában a Habsburg-udvar telepítéspolitikáját röviden, érthetően, a források megnevezésével úgy mutatta be, hogy legalábbis engem meggyőzött. Reálisnak, helyén valónak találtam okfejtéseit, magyarázatait, és ha ezt a tanulmányt olvastam volna előbb, akkor másképp írtam volna meg a Majláti monográfiának erre vonatkozó fejezetét. Ha megszerzem a könyvét, bővebben is fogok írni erről.

A nagyvarjasi Szabó István is komoly témáról beszélt, Szent István törvényeiről, de a tőle megszokott stílusban. Amikor a X. századi házasságot rendező törvényről szólt, sokszor harsány kacagás törte meg a kolostor csendjét.

A vajdasági fiatal történész, Fehér Viktor a Délvidék Rákóczi-emlékhelyeiről beszélt. Én pedig a Majláthfalva telepítésének  200.  évfordulója alkalmából zajló ünnepi eseményeket mutattam be.

A délelőtt fénypontja G. Nagy Lilla Imola előadása volt, aki a Délvidék titka című könyvét mutatta be, Kisimre Ferenc kérdéseire válaszolva. Ez a harmincon alig túli fiatal lány, 12 évig egy Milánói divatház manökenje volt. Bejárta a fél világot, de most három éve egyszer csak otthagyott csapot-papot, s hazajött. Új életet kezdett. Több képzést is elvégzett, különféle munkákat vállalt, pl. a Hazajárok turisztikai filmsorozat riportere is volt. Egy barátján keresztül elkerült Délvidékre, megismerte az ottani embereket, azok hányatott történelmét, és minden előtanulmány nélkül tollat fogott, és megírta a fent említett könyvét.

A téma is érdekes, de ami még jobban megkapott az az író személye volt. Jókedvében teremtette őt az Isten, mert nem csak fizikai szépséggel áldotta meg, de kedves, vidám természettel is. Nyíltsága, őszintesége, mindig mosolygó tekintete mindenkit megfog. Nekem legjobban az a rész tetszett, amikor azt mondta el miként is lett elege, a világjárásból, az anyagilag jó módból, és visszatért az otthon melegét visszaadó hazai életbe.

Arra gondoltam milyen jó lenne, ha Lilla eljönne Aradra is, és a líceum diákjainak beszélne életéről, a fogyasztói társadalom buktatóiról, ami azt hiszem, sok fiatalnak segítséget nyújtana betájolni a hogyan továbbot.

Beszéltem is neki erről a gondolatomról, és nem zárkózott el, csak a részleteket kell rendezni.

Jankó András