Az utolsó Tagányi

Ezelőtt 4 évvel egy román könyvbemutatón, egy az aradi arisztokratákat megelevenítő album bemutatóján vettem részt, ahova Tagányi Magdolnát is meghívták, mint az aradi arisztokrácia egyik utolsó életben lévő tagját. 

A bemutató után elbeszélgettünk, s majdnem azt is mondhatnám összebarátkoztunk. Utána többször is találkoztunk és elmesélte nemcsak az ő, hanem a főúri családja történetét is. Ez a mese már papíron van, jövőre nyomdába kerül.

A Tagányi család, egy felvidéki nemesi család több tudóst, professzort, főpapot tudhat sorai közt, mint pl. Tagányi Károly levéltáros, történész, etnográfus, miniszteri osztálytanácsos.  Az aradi ág az 1700-as évek végén települt át a vidékünkre. Előbb Kürtösön, később Gyorokon vásároltak birtokot, a XIX sz. közepén pedig már Arad egyik leggazdagabb családjává váltak. Akkor az övék volt a Fehér Kereszt Szálló, bankjuk volt, a gyoroki szőlőbirtokukon termesztett boraik pedig a párizsi és tengeren túli  borversenyeken is nyertek díjat. A filoxéra után, Magdolna nagyapja Amerikából hozatott venyigéket és kezdte el vidékünkön elsőként a szőlő újratelepítését.

Az első törést a család fergeteges fejlődésében a gazdasági válság hozta, amikor is elveszítették a hotelt, bankot, ingatlanokat, csak a termőfölddel maradtak. Azt meg, és a családi házukat is a kommunisták vették el, és ráadásul még a szabadságukat sem hagyták meg. Tíz évre kitelepítették, kényszerlakhelyre vitték őket.

A '89-es események után, majdnem 20 év pereskedés nyomán Magdolna, akkorra már a család utolsó élő tagja, vissza tudta szerezni szántóföldjeik egy részét.

Beszélgetéseink közben az is szóba került, hogy az ő dédapja építette a gyoroki katolikus templomot. Ezt akkor tudta meg, amikor a földek után kutatott. Akkor az egyházra íratta át a templomot, a gyoroki lakóházukat pedig, amiben akkor szülészet működött, a településnek adományozta. Azt is elmesélte, hogy a családnak a kriptája a gyoroki templom alatt van, és ő oda minden évben október hónap végén visz virágokat, gyertyákat.

Idén ezt már nem tehette meg, de a Fennvaló úgy intézte, hogy halottak napjára most is kerüljenek friss virágok a kriptába, hisz október 31-én helyezték örök nyugovóra Magdolna hamvait.