Bethlen Gábor emlékezete Petrozsényban

2015. november 12-én Petrozsényban a Római Katolikus Plébánia, emlékezve a szórvány napjára, azaz Bethlen Gábor fejedelem Georg Kraus történetíró szerinti születésnapjára, valamint halála napjára, azaz 1580. november 15-re, megemlékezést szervezett. A megemlékezés szent misével kezdődött, majd a helyi érdeklődők és az unitárius, református lelkipásztorok és hívek meghallgatták a Gyulafehérvárról érkezett előadó, dr. Gudor Kund Botond református esperes, történész előadását: Bethlen Gábor (1613–1629), Erdély fejedelme címmel. Az előadáson résztvevő mintegy 60 érdeklődő betekinthetett Bethlen oktatáspolitikájába, a kor művelődési és vallási viszonyaiba, a Fejedelemség kül- és belpolitikájába, valamint gazdasági viszonyaiba. Bethlen Gábor Erdély „aranykorának” fejedelme volt. Báthory Gábor fejedelemsége után őt tekintették a legalkalmasabbnak a Fejedelemség vezetésére. Alvinctől nem messze született, a Hunyad megyei Marosillyén. Kemény János így értékelte történelmi szerepét: „Ó vajha, avagy ne született, avagy örökké élt volna”. Uralkodásának kezdetét gyanú kísérte, hiszen a Kolozsváron összegyűlt rendek szabadon (libera electio), de a török hadsereg közelsége miatti „féltükben” választották meg fejedelemnek 1613. október 23-án. Lippa vára törököknek való átadása a törökellenes európai hatalmakban megütközést váltott ki. Uralkodása alatt a művelődés, gazdaság és politika egyaránt virágzott. Művelődési törekvéseit a gyulafehérvári Collegium Academicum (1622) megalapítása, várak és paloták építése, könyvtár és nyomda alapítása, akadémiai peregrináció támogatása, értelmiségi réteg (a ref. lelkészek nemesítése) kiépítésének vágya és nem utolsó sorban a vallásszabadság – vallási türelmesség iránti tisztelet kísérte. Merkantilista politikájával a Fejedelemség gazdasági erejét és a katonaság fenntarthatóságát kívánta megvalósítani. Az állami monopóliumok, adónemek meghatározása, aranypénz kibocsátása, pénzhígulás szabályozása, bányászat, kézművesség és kereskedelem (zsidók, habánok betelepítése, szász és görög kereskedők kiváltságai) támogatása jellemezte. Belpolitikájának jellemzője a belső béke megteremtése (kiegyezett a szászokkal), és az európai protestáns hatalmak oldalán való harc, amelyet dinasztikus házasságkötéssel erősített meg. Hadjáratait (három alkalommal) fejedelemsége határain kívül vívta, amelynek eredményeképp a nikolsburgi békében, 1621-ben megerősítette a felső magyarországi 7 vármegye jövedelmének birtoklását. Kétszer kötött házasságot: Károlyi Zsuzsannával (1605–1622†) és Brandenburgi Katalinnal (1626). Uralkodása alatt „az haza földét ellenség lova lába nem nyomta, sem hada nem ruináltatott” (Kemény János). Az egykori kolostorépület erődítésével Alvincen kora egyik legszebb reneszánsz kastélyvárát építette ki, a jelenleg romjaiban álló Martinuzzi-, valójában Bethlen-kastélyt (1617). Erdély gazdasági életének jobbítása végett főleg németajkú habánokat (anabaptistákat) telepített Alvincre 1622-ben, ami alátámasztja a fejedelem vallási türelmességét is. Támogatta a katolikus Káldi Biblia kiadását. 1629. november 15-én halt meg Gyulafehérváron. A gyulafehérvári római katolikus székesegyházban van eltemetve. Makkai Sándor szerint: „Bethlen Gábor öröksége nem ország, nem fegyver, nem föld és nem pénz, hanem lélek és kultúra: szellemi fegyverzet, lelki szántóföld és szőlő, és örökké devalválhatatlan erkölcsi tőke.”

Sziklák közt folyt véres bújócska-játék: Előre két lépés, meg vissza három, Kettő kelet, kettő nyugat felé... Csillogtak messze Mátyás csúcsai.

(Reményik Sándor)

A Ft. Szász János plébános szervezésében megtartott előadás szervesen kapcsolódik a Ferenc pápa szórvány éveként meghatározott rendezvényekhez is. Az előadás a Zsil-völgyi szórványvidék magyar lakossága számára fogalmazta meg a kitartás-tervezés és megmaradás üzenetét, amelyet Bethlen Gábor egész életén át gyakorolt, ahogy ezt hitvallása is jelezte: „Hazámhoz is oly állhatatos szeretetet viseltem, hogy soha vélle nem ellenkeztem, hanem szabadságára vigyázó tagaival egyet értettem és készebb voltam exiliumokat kárvallásaimmal is inkább szenvedni, hogy sem mint veszedelmében, omlásában egyetértenék némelyekkel”

A rendezvény jelezte, a Zsil völgyében haldoklik a gazdaság, de a magyar szó és hitvallás még él. Köszönet azoknak, akik hittel tesznek érte!

Dr. Gudor Kund Botond