Bizakodó hangulat

Arad – Csóré Róberttel, a vajdasági Kishegyes község polgármesterével a Simonyifalvi napok rendezvényén sikerül elbeszélgetnünk, miután aláírták a hármas együttműködési szerződést Simonyifalva, Kishegyes és a Békés megyei Békésszentandrás között.

– Úgy tudom, ön a járásnak a polgármestere.

– Valóban Kishegyes község járásközpont is 5500 lakossal, amelyik 3 települést ölel fel, mintegy 13 500 lelket számlálva.

– Azt is hallottam, hogy önöknél most munkanélküliségi gondok vannak.

– Igen, a gazdasági világválságot most egy szerbiai válság is tetőzi, ami valószínűleg tovább fog húzódni, mint a környező országokban. A belső válságok, mint a koszovói vagy a politikai bizonytalanság a befektetőket is elriasztják. Ami azt jelenti, az elmúlt két évben nem volt jelentkező az újonnan épült ipari parkunkba. Most azonban mutatkozik egy bizonyos átmeneti érdeklődés, ezért a következő néhány hónapban elválik, lesz-e valamilyen pozitív hatása, vagy csak az információszerzés fázisában marad.

– Valós, avagy csak látszat-autonómiának tekinti a Vajdaságban megszületett közigazgatási rendszert?

– A kettő közé helyezném, de azon dolgozunk, hogy a jelenlegi egy valós autonómiává fejlődjék. A valós autonómia ugyanis a jogok mellett pénzügyi keretet is feltételez, ami még nem működik, mivel a kormány folyamatosan figyelmen kívül hagyja az alkotmányban szavatolt 7%-ot. Vagyis azt az összeget, ami a Vajdaságot a szerbiai költségvetésből megilletné. Ebből kifolyólag adódnak a tartománynak, illetve kormányának a legnagyobb gondjai. Reméljük azonban, hogy az év végéig ez meg fog oldódni.

– Mivel Szerbia kiszolgáltatta a háborús bűnöseit, úgy tűnik, megnyílt az út az EU jelöltlistára…

– A tagjelöltségről tudni kell, hogy nálunk jövő májusban választások lesznek minden szinten, ezért a kormánynak addig meg kell tennie a tagjelöltséghez szükséges lépéseket. Hogy mikor lehetünk EU-tag, az más kérdés, szerintem igen hosszú folyamat lesz. A válságból ugyanis nemcsak Európa, hanem az egész világ megtanulhatta: nem olyan egyszerű újabb államokat felvenni, ezért számunkra a kritériumok sokkal keményebbek lesznek, mint az előttünk csatlakozóknak voltak.

– Számolnak-e azzal, hogy az uniós tagsággal a helyi ipar megsemmisülhet azáltal, hogy a nyugatiak olcsón felvásárolják a vállalatokat, majd bezárják őket, hogy a saját termékeiknek biztosítsák a piacot?

– Volt alkalmunk figyelemmel kísérni a magyarországi csatlakozás következményeit, különböző lépéseit. Attól félek, hogy a pozitív mellett olyan negatív következményei is lesznek a csatlakozásnak, hogy Szerbiának még olyan mértékben sem sikerül majd megtartania a saját iparát, mint Magyarországnak, illetve Romániának. Ugyanakkor abban is bízom, hogy a szerbiai, másfajta gondolkodásmód pozitív eredményeket is fog szülni a kissé elhúzódó csatlakozási folyamatban.

– A vajdasági magyarság jogai maradéktalanul érvényesülnek-e vagy még ezen a területen is sok a tennivaló?

– A Vajdasági Magyar Szövetség folyamatosan küzd a vele partnerségben lévő magyar pártokkal az európainak minősülő jogok szerbiai megvalósulásáért. Jelenleg a vajdasági magyarság jogok tekintetében, az erdélyi, illetve felvidéki magyarsághoz képest sokkal többet tudott elérni. Reméljük, mindezeket sikerül megtartanunk, hosszú távon maradandóvá tennünk. Reméljük, ehhez a gyümölcsöző hármas együttműködés is hozzájárul.

– Köszönöm a beszélgetést.