Volt életemnek olyan szakasza – elég hosszú ideig tartott –, amikor a karácsonyi ajándék egy sál, kesztyű vagy cipő volt. Esedékessége karácsonyig nyúlt, számítottam rá, nem volt meglepetés.
De mindig volt egy nagynéni, vagy csak közeli ismerős, barát, aki könyvet tett a karácsonyfám alá.
Könyveimet így tartottam számon: ezt 1944 karácsonyán kaptam, azóta őrzöm. Ezt a könyvet már az érettségimre ígérték, de csak karácsonykor kaptam meg. Már lemondtam róla. Így lett meglepetés.
Igen, az Alpesi fény, Franz Weiser könyve – unalmas, hányszor írtam már róla – egy alpesi, tiroli, karácsony hangulatát hozta el hozzám.
Könyveim egy része emléktárggyá érett.
Még most is, amikor már kis könyvtárat mondhatok a magaménak, igazi öröm, ha könyvet kapok karácsonyra. Nem dicsekszem, nem én vagyok családunkban a leglelkesebb olvasó.
Néha, talán erőszakosan is, ajándékként könyvet „tukmálok” barátaimra.
Egy nagymama ismerősömnek, Tasnádi István A kőmajmok háza című könyvét szereztem be, az lesz az unoka ajándéka. Nekem is öröm, hogy „közrejátszhattam”.
A könyv érték! Tudás! Szórakozás! Barát!
Ezeket a gondolatokat vetettem papírra, amikor meghallottam, hogy az Irodalmi Jelen Könyvek „karácsonyi könyvvásár”-ra készül.
Nem tudom, mennyire fogékony erre a kezdeményezésre a nem túl népes aradi magyar olvasó tábor, de biztatásként azt ajánlom, keressék fel karácsony előtt a Jelen Könyvesboltot.
Szép, jó és olcsó könyvekből válogathatnak.
Ha úgy adódik, vegyenek igénybe más beszerzési forrást is.
A lényeg: kerüljenek könyvek a karácsonyfa alá.
Hozzászólások