Bozóki András hússertéseit Temesvárra is elviszik

Bozóki András tornyai gazdálkodó arról híres, hogy mindig sok sertést nevel a portáján. A Minden, ami szilva címmel, a közelmúltban Tornyán megszervezett hagyományápoló programon beszélgettünk vele.

– Manapság hány sertést nevel?

– Jelenleg 80 kisebb-nagyobb süldőt és 10 anyakocát tartok, mostanában fialnak másodszor.

– Nem támadta meg őket semmiféle sertésbetegség?

– Tornyán és környékén az utóbbi időben nem volt semmiféle sertésbetegség, ezért az én állataim egészségét sem veszélyeztette semmi.

– Honnan veszik a tartásukhoz szükséges rengeteg takarmányt?

– Tíz hektár földön gazdálkodunk, azon a sertéseknek, a 3 fejőstehénnek és a 13 borjúnak szükséges takarmányt termesztjük. A hízott borjakat a vágóhídnak adom le, élősúlyban 10 lejt fizetnek kilójukért.

– Megéri élősúlyban 10 lejért eladni?

– Drágábban nem lehet, más pedig nem vásárolja fel, de legalább hazajönnek értük, tehát a szállításukkal sincs gondom. A fejőstehenek tejéből előállított készítményekkel a feleségem rendszeresen bejár az aradi piacokra, de itthonról is elég sok tehéntúrót, tejfölt, sőt tejet is elvisznek.

– Az anyakocák általában hány malacot fialnak?

– 8-10-et fialnak, általában 8 malacot rendesen fel is nevelnek. A tavalyi fialtatásból származott malacokat közvetlenül az anyjuktól adtam el, mert be voltak programálva a felvásárlásra.

– Mennyiért adta a malacoknak a párját?

– Hétszáz lejért adtam 8 hetes korukban a húsdisznó-fajta malacokat. Azokat megérte tartani, mert csak 8 hétig ettek, és máris hozták a jövedelmet. A szaporulatot a két mag kan biztosítja. Az idősebbik közel 250 kilós, a fiatalabb mintegy 150.

– A hízott állatokat a vágóhídon adja el?

– Dehogy, itthonról viszik el az ideszokott kliensek, akik élősúlyban kilóját 10 lejt adnak értük. A most tartott hízók közül is 3 már el van adva, egy hét múlva jönnek értük.

– Hova viszik a vágóállatokat?

– Legtöbbet Aradra, de Temesvárról is eljönnek értük. Az eltelt 30 évben, amióta sertéstenyésztéssel foglalkozom, kialakult a klientúra. Bejelentkeznek, megmondják, mikor jönnek egy-egy hízott sertésért. Azt lemérjük, majd leszúrom nekik, bepakoljuk az autójukba, majd hazaviszik feldolgozni az ízlésük szerint.

– A tavalyi beszélgetésen azt állította: nem fél a sertéspestistől. Annyira ért az állatbetegségek megelőzéséhez, kezeléséhez?

– Nem csak a saját állataimat gyógyítom, hanem a faluba is engem hívnak, ha valakinél megbetegedett valamelyik állat. Megvizsgálom, megvásárolom a szükséges gyógyszert, amivel ki lehet kezelni az állatot.

– Állatorvossal is konzultál ilyenkor?

– Ő általában az állatok fülébe szokta rögzíteni a nyilvántartáshoz szükséges számozást. A herélésekhez vagy a gyógyításokhoz általában engem hívnak.

– Hányan szervezik meg az állattartással járó sok munkát?

– Én egészséges vagyok, tudok dolgozni, de a családtagok is segítenek. Példának okáért Timike, a jelen lévő unkám is segít, de a jelenleg a borjak gondozásánál tartózkodó Vanda unokám is minden munkát el tud végezni, eteti az állatokat, takarítja a helyüket. Jelenleg Denisa, a másik unokám traktorral a herét kaszálja, lány létére ő a mezőgépész. Mindhárom lány unokámat munkára neveltük, ha az éppen férfimunka, attól sem riadnak vissza. Ugyanakkor a háziasszony-teendőkben is igen járatosak.

– Köszönöm szépen a tájékoztatót, kívánok további sok sikert a sertéstartáshoz!

– Én köszönöm az érdeklődést!