„Büszke vagyok arra, amit el tudtam érni a munkában”

–  Aradi vagy?

–  Igen, aradi születésű.

–  Mesélj, kérlek, egy kicsit családodról!

–  Édesapám a Szerszámgépgyárban dolgozott. Édesanyám is. Ő egy ideig az Óraműgyárban is volt. Mindketten tervező technikusok voltak. Van egy idén 10 évet betöltő gyermekem, egy kislány, aki a Csiky Gergely Főgimnázium tanulója. Családi házban élünk édesanyámmal. Pár éve veszítettem el édesapámat. Férjemmel 15 éve házasodtunk. Ő elektromos műszerész; garázs- és kapuautomatikák szerelésével foglalkozik. Ő is a Csikyben végzett.

–  Hova jártál óvodába?

–  A mai Kincskereső óvodával szemben lévő épületben volt az óvoda. Böbe óvó nénire jól emlékszem.

–  Iskola?

–  Az 1-es Általános Iskolába kerültem Kiss Anna tanító néni osztályába. Majd Horváth Tünde lett az osztályfőnököm. Utána a Csikybe mentem, Nótáros Lajos osztályába.

–  Kedvenc tantárgyaid?

–  Első helyen a matematika. De a magyart is nagyon szerettem. Részt vettem versenyeken is, több-kevesebb sikerrel. Nem voltam a legeslegjobb tanulók között. Matekovits tanár úr szerint én voltam az örök 8-as.

–  Voltak kedvenc tanáraid az iskolában?

–  Nagyon szerettem Kovách Géza óráit, érdekfeszítő volt az, amit leadott. Ujj János tanár úr sokszor bevállalta, hogy Magyarország történelméről beszéljen nekünk, habár nem volt a kötelező tananyag része. Matekovits Misi bácsi matekóráira is szívesen emlékszem vissza. Annak ellenére, hogy az óráin az általános iskolában repültek a füzetek ki az ablakon, ha nem voltak megvonalazva. Emlékezetes volt a líceumban az, amikor Éder Ottó tanár úr állandóan „kockázott” felelés előtt; idegőrlő volt a fizikaóra. Így tudta elérni, hogy minden órára felkészüljünk… De ezt is túl lehetett élni. 

–  Emlékszel még Arkhimédész törvényére?

–  Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt… stb.

–  Rendben. Ez megmaradt. Jártál egyetemre is.

–  Igen. Terveztem, hogy megpróbálom a Szegedi Tudományegyetemen a közgazdaság szakot. De lekéstem a beiratkozást. Így maradt az aradi Vasile Goldiș magánegyetemen a marketing–manegement–informatika szak. Akkor még nem volt akkreditálva ez az egyetem, úgyhogy Temesváron védtem meg az államvizsga dolgozatomat. Utolsó évben már elhelyezkedtem; a téglagyárban dolgoztam.

 

„Segítséget nyújtunk a magyarországi vállalkozóknak”

 

– Minek tartod magad tevékenységed alapján?

– Mind végzettségem, mind tevékenységem alapján közgazdász vagyok.

– Tulajdonképpen mivel foglalkozol jelenleg?

– A Magyar Külügyminisztérium egy kihelyezett irodáját vezetem. A kihelyezett irodahálózatnak a vezetője a Közép-európai Gazdaságfejlesztési Nonprofit Kft. A magyar cégek segítségére vagyunk azért, hogy Magyarország szomszéd országaiban piacra tudjanak lépni. Segítséget nyújtunk a magyar vállalkozóknak mind piacfelmérésben, partnerkeresésben, akár cégalapításban, bármiben, ami az illető ország gazdasági kérdéseit érinti. Jelen pillanatban 22 ilyen iroda működik Magyarország környékén: Ausztriában, Szlovákiában, Szlovéniában, Horvátországban, Szerbiában, Ukrajnában, Romániában, valamint Lengyelországban és Olaszországban is. Romániában 7 iroda van: Aradon, Nagyváradon, Kolozsváron, Szatmárnémetiben, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Marosvásárhelyen. Közösen próbáljuk irányítani a magyar cégeket a román piacon.

– Milyen sikerrel?

– Az utóbbi években elég jó helyezést ért el az aradi iroda; az élmezőnyben vagyunk. Például volt egy rendezvényünk idén, egy élelmiszeripari beszállítói fórum. Felkutattuk azt a román vállalkozót, aki hasonló termékeket szállít be az üzletláncokhoz, és ennek a cégnek hoztunk Magyarországról gyártókat. Ezekből a tárgyalásokból alakultak ki olyan üzleti kapcsolatok, amelyek folytonos beszállítói tevékenységet végeznek. Beszélhetünk itt búza- vagy kukoricalisztről, vagy bizonyos édesipari termékekről, amelyeket például az aradi Kauflandban láttam viszont. Ez is a mi irodánk erőfeszítésének az eredménye, amit saját sikerünknek tudunk elkönyvelni.

– Kik ennek az irodának a képviselői?

– Kolléganőmmel, Illyés Judittal vagyunk itt jelen nap mint nap. És várjuk a megkereséseket.

– Az Aradi Magyar Kis- és Középvállalkozások Fejlesztési Központjával, a CEDIMMAR-ral, Túsz Ferencékkel van-e valamilyen kapcsolatod?

– Ha vannak felmerülő kérdések, akkor beszélünk, tudunk egymásról és voltak közös rendezvényeink is.

 

„Megválasztottak az aradi Alma Mater Alapítvány elnökének”

 

– Hogyan került be életedbe az aradi Alma Mater Alapítvány?

– 2018-ban megkérdezték, hogy beleférne-e a tevékenységembe az, hogy az Alma Mater Alapítvány mellé álljak úgy, mint a fiatal szülők képviselője, akinek a gyereke ott tanul az iskolában, a bőrünkön érezzük az iskolai életet, és részese tudnék-e lenni akár az Alma Mater vezetőségének. Fiatalítani akarták az alapítvány vezetőségét és új lendületet akartak adni az Alma Maternek, ami felpörgeti az alapítványt. Olyan személyeket kerestek, akiknek érdeke, hogy a magyar nyelvű oktatás mozduljon, tovább éljen. Végül megválasztottak az alapítvány elnökének.

– Mivel tudtad segíteni pozíciódból az iskolát?

– Elsősorban a pályázatokat kell megemlítenem. A Bethlen Gábor Alap kezelte pályázatokra gondolok. Ezeken keresztül a nemzetpolitikai államtitkárság anyagi támogatást biztosít a Magyar Kormány segítségével, amit az aradi magyar oktatás részére szánnak az anyanyelvi oktatás megmaradásáért a szórványban.    Szó van a bentlakó diákok támogatásáról, teljes ellátásukról, ami ezáltal ingyenes. Ahhoz, hogy magyar nyelven tanuljon a gyermek, az összes feltétel tálcán nyújtott lehetőség. Ezt ki kellene használnia a szülőknek. Jelen pillanatban is pályázunk a bentlakás felszereléseinek a felújítására. Bútorokat tudunk vásárolni, szekrényeket, hűtőszekrényeket, új ágyneműket és új sporteszközöket a bentlakás udvarába. Idén sikerült szereznünk egy használt mikrobuszt is. A diákok számára ez is egy jó lehetőség. Kisebb utazásokra, versenyeken való részvételre igen hasznos lesz. Ezenkívül idén sikerült 9 darab számítógépet kiosztanunk nehéz sorsú tanulóknak, segítve ezzel az online oktatást.

– További terveitek?

– Őszire újból meg fogjuk rendezni a hagyományos nemzedékek találkozóját, régi nevén a véndiák találkozót. Ez alkalommal szeretnénk felkarolni a tavaly végzett diákokat is, akiknek a ballagását nem tudta megszervezni az iskola a járvány miatt.

 

„Külkapcsolati referens voltam a kereskedelmi kamaránál”

 

– Úgy tudom, hogy jó szervező vagy. Milyen esemény megszervezése okozta számodra a legtöbb gondot?

– Ezelőtt 15 évvel az aradi Agromalim kiállításon rendeztük meg a magyar–magyar gazdatalálkozót. Akkoriban a kereskedelmi kamaránál dolgoztam. Akkor csak egyetlen kiállítási pavilon volt. A konferenciaterem 150 fő befogadására volt alkalmas. De 250-300 résztvevőre számítottunk. Nagy rendezvénysátrak még nem voltak Aradon. Tudtuk, hogy Fehér megyében, a hegyekben a mócok rendelkeznek rendezvénysátrakkal, hisz a lakodalmakat ők a hegyoldalon tartották. Nagyon kanyarintós úton sikerült szereznünk egy móc sátrat a magyar–magyar gazdatalálkozó számára.

– A kereskedelmi kamaránál volt előző munkahelyed?

– Tizenhárom éven keresztül az Aradi Kereskedelmi és Iparkamarában, mint külkapcsolati referens igazgató dolgoztam.

 

„Megpróbálok kilépni a mókuskerékből”

 

– Tudsz főzni?

– Próbálok.

– Kedvenc ételed?

– A túrós csusza, házi tepertővel és minél zsírosabb tejföllel.

– Az édességeket, nyalánkságokat szereted?

– Igen.

– Egészségesek?

– Nem feltétlenül.

– Törődsz-e az egészségeddel?

– Próbálok.

– Hogyan?

– Ösztökélem magam a mozgásra, a sportolásra. A munkámból kifolyólag nagyon sokat ülök a számítógép előtt, ami nem jó sem a hátamnak, sem a lábamnak. Ebből a mókuskerékből a nap végén megpróbálok kilépni, és valamennyit mozogni.

– Hogyan?

– Gyalogolok. És szoktunk eljárni kerékpározni. Elvisszük lányunkat lovagolni, s közben mi, a férjemmel biciklizünk.

– Utazol sokat?

– Igen. Elsősorban Magyarországra. Amíg a kamaránál dolgoztam, egész Európába, mindenhova kellett utaznom.

– A kamaránál szeretted vagy itt szereted jobban a munkát?

– Itt én tudom irányítani a tevékenységemet úgy, ahogy helyesnek tartom. A kamaránál szerteágazóbb volt a tevékenység, viszont nem tudtam követni a saját döntéseimet.

 

„Hírközlési mód, ami felgyorsítja életünket”

 

– A Facebookot szereted?

– Egy eszköznek tartom. Nem mondhatom, hogy kedvelem.

– Miért?

– Általában azért tartom rossznak, mert egy olyan online felület, amiről sokan azt hiszik, hogy egy szemetesláda. Bármit bármikor feltehetnek, bármit megjegyezhetnek minden következmény nélkül. Nincs semmiféle etika ezeken a felületeken. Ez felelőtlenség. Ugyanez vonatkozik a kommentelőkre is. Szerintem a mai társadalomnak ez egy métely. Viszont olyan hírközlési mód is, ami felgyorsítja az életünket, a mindennapjainkat.

– Érdekel az irodalom?

– Igen.

– Olvasod vagy írod?

– Régebben írogattam is rövid történeteket, karcolatokat.

– Mit olvastál utoljára?

– Wass Albertet.

 

„Szeretnék derűsebb lenni”

 

– Derűsnek tartod magad?

– Igen. De szeretném, hogy derűsebb legyek.

– Mit tervezel a következő 30-40 évre?

– Szeretném tisztességesen elindítani gyerekemet az életbe.

– Van sok igaz barátod?

– Csalódok néha.

– Vannak irigyeid?

– Elképzelhető.

– Büszke ember vagy?

– Igen.

– Mire vagy büszke?

– Arra, amit el tudok érni a munkában, az eredményeimre.

– Szeretsz szerepelni, a középpontban lenni?

– Nem szeretem, ha rám irányul a figyelem.

– Mekkora szerepet játszik életedben a pénz?

– Egy eszköz, amivel túlélem a hétköznapokat.

– Szereted az emberek társaságát?

– Igen. Nem szeretnék sokat emberek nélkül élni.

– Szoktál káromkodni?

– Igen.

 

„A tervezés alapja az álmodozás”

 

– Vannak-e rossz tulajdonságaid?

– Igen.

– Például?

– Túl hiszékeny vagyok. Bármilyen helyzetet nagyon optimistán tudok beállítani magamnak.

– Megbántottál valaha valakit?

– Igen.

– És téged megbántottak?

– Igen, sajnos.

– Lokálpatrióta vagy?

– Igen. Szeretem szülővárosomat, Aradot.

– Miért?

– Itt születtem, itt nőttem fel, ide köt minden mozdulatom, itt van a családom, itt ismerkedtem meg a férjemmel, itt született a gyerekem.

– Hogyan tudnánk több gyereket bevonzani a magyar iskolába?

– Ha több gyerek születne. De ez hosszú folyamat…

– Álmodozni szoktál?

– Igen. Ezáltal tudom tervezni a jövőmet. A tervezés alapja az álmodozás.

– Romantikus vagy?

– Inkább realista.

– A virágokat szereted?

– Igen. A virág maga az élet.

– Emlékszel még első szerelmedre?

– Óvodai szerelem volt.

 

„Akkor vagy boldog, amikor megfelelsz magadnak”

 

– Tartasz-e háziállatot?

– Van egy cicánk meg egy kutyánk. Felforgatják az életünket.

– A zenét kedveled-e?

– A dallamos zenét minden műfajban. Gyerekkoromban zongorázni is tanultam.

– Hogyan szoktál kikapcsolódni?

– A természetben, jó levegőn, erdő vagy víz közelében.

– Bulizni szeretsz-e?

– Igen. Néha kell! Baráti társasággal néha összejövünk, leülünk, beszélgetünk, nevetgélünk.

– Megviselt a koronavírus-járvány?

– Igen, lelkileg.

– Van-e élet a halál után?

– A halál egy életciklusnak a vége. El tudom képzelni, hogy utána más formában a sejtjeink felhasználódnak egy újabb életnek a létrehozásában.

– Szerinted érdemes sokáig élni?

– Ha hatékonyan éltél, akkor nem érdemes sokáig ebben a dimenzióban maradni. Ha elérted azokat a dolgokat, amelyeket elérni szerettél volna, akkor nem biztos, hogy szükséges a 100 vagy 120 év.

– Mi a boldogság?

– Boldogság az, amikor megelégszel azzal, amid van. Ha akár fél lábbal is meg tudod élni azokat a dolgokat, amelyek elégedetté tesznek, az a boldogság. Akkor vagy boldog, amikor megfelelsz magadnak.